Birák, Chapter 4

1. De az Izráel fiai azután is gonoszúl cselekedének az ùrnak szemei elôtt, mikor Ehud meghalt.    2. Azért adá ôket az ùr Jábinnak, a Kanaán királyának kezébe, a ki Hásorban uralkodott; seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a pogányok városában, Harósethben lakott.    3. És kiáltának az Izráel fiai az ùrhoz, mert kilenczszáz vas-szekere volt, és húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izráel fiai felett erôszakkal.    4. Ebben az idôben Debora, a prófétanô, a Lappidoth felesége volt bíró Izráelben.    5. És ô a Debora-pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között, az Efraim hegyén, és ide jöttek fel hozzá az Izráel fiai törvényre.    6. És elkülde és hivatá Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes-Nafthaliból, és monda néki: Avagy nem parancsolta-é meg az ùr, Izráelnek Istene: Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Nafthali és a Zebulon fiai közûl?    7. És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ô szekereit és seregét, és kezedbe adom ôt.    8. És monda néki Bárák: Ha velem jösz, elmegyek; de ha nem jösz el velem, én sem megyek.    9. Ki felele: Elmenvén elmegyek te veled, csakhogy nem a tied lesz a dicsôség az útban, a melyre mégy, mert asszony kezébe adja az ùr Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.    10. Összegyûjté annakokáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kedesbe, és elvive magával tízezer embert, és elméne vele Debora is.    11. A Kenteus Héber pedig elvált a Keneusoktól, Hobábnak, a Mózes ipának fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel, mely Kedes mellett van.    12. Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a Thábor hegyére.    13. Egybegyûjté azért Sisera minden szekereit, a kilenczszáz vas-szekeret, és egész népét, mely vele volt, a pogányok városából, Harósethbôl, a Kison patakjához.    14. És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, a melyen kezedbe adja az ùr Siserát! hisz maga az ùr vezet téged! És alájöve Bárák a Thábor hegyérôl, és tízezer ember ô utána.    15. És megrettenté az ùr Siserát minden szekereivel és egész táborával fegyvernek élivel Bárák elôtt, annyira, hogy Sisera leugrott szekerérôl, és gyalog futott.    16. Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok városáig ûzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt, még csak egyetlen egy sem maradt meg.    17. Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a Keneus Héber feleségének sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között, és a Keneus Héber háznépe között.    18. És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda néki: Jôjj be Uram, jôjj be hozzám, ne félj! És betére ô hozzá a sátorba, és betakará ôt lasnakkal.    19. Az pedig monda néki: Adj kérlek innom egy kis vizet, mert szomjúhozom. És megnyita az egy tejes tömlôt, és ada néki inni, és betakará ôt.    20. És az annakfelette monda néki: Ållj a sátor ajtajába, és ha valaki jône és kérdezne, és ezt mondaná: Van-é itt valaki? mondjad: Nincsen!    21. Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és pôrölyt vôn kezébe, és beméne ô hozzá halkan, és beveré a szöget halántékába, úgy hogy beszegezôdék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala.    22. És ímé, a mint Bárák ûzve keresné Siserát, Jáhel kiméne elébe, és monda néki: Jöszte és megmutatom néked az embert, a kit keressz. És beméne ô hozzá, és ímé Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában.    23. ìgy alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kanaán királyát az Izráel fiai elôtt.    24. Az Izráel fiainak keze pedig mind jobban ránehezedék Jábinra, a Kanaán királyára, mígnem kiirták Jábint, a Kanaán királyát.