1. Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
2. Hogy a vezérek vezettek Izráelben, Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!
3. Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! Én, én az ùrnak éneket mondok, Dícséretet zengek az ùrnak, az Izráel Istenének.
4. Uram, mikor Szeirbôl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérôl: Megrendült a föld, csepegett az ég, A föllegek is víztôl áradának.
5. A hegyek megrendültek az ùrnak orczája elôtt, Még ez a Sinai is, az ùrnak, az Izráel Istenének színe elôtt.
6. Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, Jáhel idejében pihentek az utak, És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
7. Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, Mígnem én Debora felkelék, Felkelék Izráel anyjaként.
8. ùj isteneket ha választott a nép, Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk elôtt; De paizs, és dárda avagy láttatott-é A negyvenezereknél az Izráel között?
9. Szívem azoké, a kik parancsolnak Izráelben, Kik a nép közûl önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
10. Kik ültök fehér szamarakon, Kik ültök a szônyegeken És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek!
11. Az íjászok szavával a vízmerítôk között, Ott beszéljék az ùrnak igazságát, Az ô faluihoz való igazságit Izráelben. Akkor újra a kapukhoz vonul az ùr népe!
12. Kelj fel, kelj fel Debora! Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
13. Akkor lejött a hôsök maradéka; Az ùrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
14. Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, Utánad Benjámin, a te néped közé; Mákirból jöttek le vezérek, És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.
15. És Issakhár fejedelmei Deborával, És mint Issakhár, úgy Bárák A völgybe rohan követôivel. Csak a Rúben patakjainál Vannak nagy elhatározások.
16. Miért maradtál ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
17. Gileád a Jordánon túl pihen. Hát Dán miért idôzik hajóinál? Åser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
18. De Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép, És Nafthali, a mezôség magaslatain!
19. Királyok jöttek, harczoltanak; Akkor harczoltak a Kanaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél; De egy darab ezüstöt sem vettenek.
20. Az égbôl harczoltak, A csillagok az ô helyökbôl vívtak Siserával!
21. A Kison patakja seprette el ôket! Az ôs patak, a Kison patakja! Végy erôt én lelkem!
22. Akkor csattogtak a lovak körmei A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
23. Åtkozzátok Mérozt-mond az ùr követje, Årkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az ùrnak segítségére, Az ùrnak segélyére vitézei közé.
24. De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, A Keneus Héber felesége, A sátorban lakó nôk felett legyen áldott!
25. Az vizet kért, ô tejet adott, Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
26. Balját a szegre, jobbját pedig a munkások pôrölyére nyújtotta, És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, És összetörte, általfúrta halántékát,
27. Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, Lábai között leroskadt, elesett; A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
28. Kinézett az ablakon, és jajgatott Siserának anyja a rostélyzat mögûl: Miért késik megjôni szekere? Hol késlekednek kocsijának gördülései?
29. Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; º egyre csak azok szavait ismételgeti:
30. Vajjon nem zsákmányra találtak- é s mostan osztozkodnak? Egy-két leányt minden férfiúnak; A festett kelmék zsákmányát Siserának; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, Egy színes kendôt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.
31. ìgy veszszenek el minden te ellenségid, Uram! De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelô nap az ô erejében! És megnyugovák a föld negyven esztendeig.
| 
