1. Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2. A mint nékünk elônkbe adták, a kik kezdettôl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3. Tetszék énnékem is, ki eleitôl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4. Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttattál.
5. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébôl; az ô felesége pedig az Åron leányai közûl való vala, és annak neve Erzsébet.
6. És mind a ketten igazak valának az Isten elôtt, kik az ùrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7. És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddô vala, és mind a ketten immár idôs emberek valának.
8. Lôn pedig, hogy mikor ô rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elôtt,
9. A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az ùrnak templomába, jó illatot gerjeszszen.
10. És a népnek egész sokasága imádkozék kivûl a jó illatozás idején;
11. Néki pedig megjelenék az ùrnak angyala, állván a füstölô oltár jobbja felôl.
12. És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg ôt.
13. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ô nevét Jánosnak.
14. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ô születésén;
15. Mert nagy lészen az ùr elôtt, és bort és részegítô italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ô anyjának méhétôl fogva.
16. És az Izráel fiai közûl sokakat megtérít az ùrhoz, az ô Istenükhöz.
17. És ez º elôtte fog járni az Illyés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcseségére, hogy készítsen az ùrnak tökéletes népet.
18. És monda Zakariás az angyalnak: Mirôl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idôs.
19. És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elôtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
20. És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ô idejökben.
21. A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
22. És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ô csak integetett nékik, és néma maradt.
23. És lôn, hogy mikor leteltek az ô szolgálatának napjai, elméne haza.
24. E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ô felesége, és elrejtôzék öt hónapig, mondván:
25. ìgy cselekedett velem az ùr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
26. A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentôl Galileának városába, a melynek neve Názáreth,
27. Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.
28. És bemenvén az angyal ô hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az ùr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29. Az pedig látván, megdöbbene az ô beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
30. És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ô nevét JÉZUSNAK.
32. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az ùr Isten a Dávidnak, az ô atyjának, királyi székét;
33. És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ô királyságának vége nem lészen!
34. Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
35. És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
36. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ô is fogant fiat az ô vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddônek hívtak:
37. Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38. Monda pedig Mária: Imhol az ùrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ô tôle az angyal.
39. Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
40. És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
41. És lôn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ô méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
42. És fennszóval kiálta, mondván: Åldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43. És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
44. Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
45. És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az ùr néki mondott.
46. Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47. És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
48. Mert reá tekintett az ô szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
49. Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ô neve!
50. És az ô irgalmassága nemzetségrôl nemzetségre vagyon azokon, a kik ôt félik.
51. Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által: elszéleszté az ô szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
52. Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosokat magasztalt fel.
53. Éhezôket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54. Felvevé Izráelnek, az ô szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ô irgalmasságáról.
55. (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Åbrahám iránt és az ô magva iránt mindörökké!
56. Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
57. Erzsébetnek pedig betelék az ô szülésének ideje, és szûle fiat.
58. És meghallák az ô szomszédai és rokonai, hogy az ùr nagy kegyelmességet cselekedett ô vele; és együtt örülének vele.
59. És lôn nyolczad napon, elôjövének, hogy körûlmetéljék a gyermeket; és az ô atyja nevérôl Zakariásnak akarák ôt nevezni.
60. És felelvén az ô anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
61. És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
62. És intének az ô atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
63. Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
64. És feloldódék az ô szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
65. És félelem szállott minden ô szomszédaikra: és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
66. És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbôl? És az ùrnak keze vala ô vele.
67. És Zakariás, az ô atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála, mondván:
68. Åldott az ùr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ô népét,
69. És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ô gyermekének, Dávidnak házában,
70. A mint szólott az ô szent prófétáinak szája által, kik eleitôl fogva voltak,
71. Hogy a mi ellenségeinktôl megszabadít, és mindazoknak kezébôl, a kik minket gyûlölnek;
72. Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ô szent szövetségérôl,
73. Az esküvésrôl, a melylyel megesküdt Åbrahámnak, a mi atyánknak, hogy ô megadja nékünk,
74. Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébôl, félelem nélkûl szolgáljunk néki.
75. Szentségben és igazságban ô elôtte a mi életünknek minden napjaiban.
76. Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az ùr elôtt jársz, hogy az ô útait megkészítsed;
77. És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ô népét, a bûnöknek bocsánatjában
78. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
79. Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
80. A kis gyermek pedig nevekedik és erôsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.
| 
