1. És lôn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
2. Ez az összeírás elôször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
3. Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
4. Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közûl való volt;
5. Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
6. És lôn, hogy mikor ott valának, betelének az ô szülésének napjai.
7. És szülé az ô elsô szülött fiát; és bepólyálá ôt, és helyhezteté ôt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
8. Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezôn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ô nyájok mellett.
9. És ímé az ùrnak angyala hozzájok jöve, és az ùrnak dicsôsége körûlvevé ôket: és nagy félelemmel megfélemlének.
10. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
11. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az ùr Krisztus, a Dávid városában.
12. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
14. Dicsôség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
15. És lôn, hogy mikor elmentek az angyalok ô tôlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az ùr megjelentett nékünk.
16. Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
17. És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felôl mondatott vala.
18. És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
19. Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
20. A pásztorok pedig visszatérének, dicsôítvén és dícsérvén az Istent mind azok felôl, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
21. És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körûlmetéljék, nevezék az ô nevét Jézusnak, a mint ôt az angyal nevezte, mielôtt fogantatott volna anyja méhében.
22. Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék ôt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az ùrnak.
23. (A mint megiratott az ùr törvényében, hogy: Minden elsôszülött fiú az ùrnak szenteltessék),
24. És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az ùr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
25. És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélô vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ô rajta.
26. És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az ùrnak Krisztusát.
27. És ô a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülôi, hogy ô érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28. Akkor ô karjaiba vevé ôt, és áldá az Istent, és monda:
29. Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
30. Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31. A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32. Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsôségére.
33. József pedig és az ô anyja csodálkozának azokon, a miket ô felôle mondottak.
34. És megáldá ôket Simeon, és monda Máriának, az ô anyjának: ìmé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
35. Sôt a te lelkedet is általhatja az éles tôr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36. És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Åser nemzetségébôl (ez sok idôt élt, miután az ô szûzességétôl fogva hét esztendeig élt férjével,
37. És ez mintegy nyolczvannégy esztendôs özvegy vala), a ki nem távozék el a tempomból, hanem bôjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
38. Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az ùrnak, és szóla ô felôle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
39. És mikor mindent elvégeztek az ùr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ô városukba, Názáretbe.
40. A kis gyermek pedig növekedék, és erôsödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ô rajta.
41. Az ô szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42. És mikor tizenkét esztendôs lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
43. És mikor eltelének a napok, mikor ôk visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ô anyja;
44. Hanem azt gondolván, hogy az úti társasában van, egy napi járó földet menének, és keresék ôt a rokonok és az ismerôsök között;
45. És mikor nem találák ôt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46. És lôn, hogy harmadnapra megtalálták ôt a templomban, a doktorok között ülve, a mint ôket hallgatta, és kérdezgette ôket.
47. És mindnyájan, a kik ôt hallgatták, elálmélkodának az ô értelmén és az ô feleletein.
48. És meglátván ôt, elcsodálkozának, és monda néki az ô anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? ìmé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
49. º pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
50. De ôk nem érték e beszédet, a mit ô nékik szóla.
51. És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ô anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
52. Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elôtt való kedvességben.
| 
