1. Lôn pedig a húsvéti szombatját követô második szombaton, hogy a vetések között méne által és az ô tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
2. Némelyek pedig a farizeusok közûl mondának nékik: Miért cselekszitek azt, a mit szombatnapokon nem szabad cselekedni?
3. És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ô és a kik vele voltak?
4. Mi módon ment be az ùrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket pedig nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?
5. És monda nékik: Az Embernek Fia ura a szombatnak is.
6. Lôn pedig más szombaton is, hogy ô a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze száradt volt.
7. Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének ô utána, ha vajjon gyógyít-é majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.
8. º pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezû embernek: Kelj fel és állj elô! És felkelvén, elôálla.
9. Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tôletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?
10. És körûltekintve mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lôn, mint a másik.
11. Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?
12. És lôn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.
13. És mikor megvirrada, elôszólítá az ô tanítványait és kiválaszta azok közûl tizenkettôt, a kiket apostoloknak is neveze:
14. Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,
15. Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,
16. Júdást, a Jakab fiát és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lôn;
17. És alámenvén ô velök, megálla a síkságon, és az ô tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálembôl és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák ôt és meggyógyíttassanak betegségeikbôl.
18. És a kik tisztátalan lelkektôl gyötrettek, meggyógyulának.
19. És az egész sokaság igyekezik vala ôt illetni: mert erô származék belôle, és mindeneket meggyógyíta.
20. º pedig felemelvén szemeit az ô tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa.
21. Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.
22. Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyûlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.
23. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bôséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ô atyáik
24. De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.
25. Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.
26. Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felôletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ô atyáik.
27. De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek,
28. Åldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.
29. A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felsô ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.
30. Mindennek pedig, a ki tôled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
31. És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
32. Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is szeretik azokat, a kik ôket szeretik.
33. És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is ugyanazt cselekszik.
34. És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a kiktôl reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is adnak kölcsönt a bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
35. Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ô jóltévô a háládatlanokkal és gonoszokkal.
36. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
37. Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
38. Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.
39. Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?
40. Nem feljebb való a tanítvány az ô mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.
41. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
42. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedbôl, holott te a te szemedben lévô gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki elôször a gerendát a te szemedbôl és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.
43. Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.
44. Mert minden fa az ô tulajdon gyümölcsérôl ismertetik meg; mert a tövisrôl nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szôlôt.
45. A jó ember az ô szívének jó kincsébôl hoz eljô jót; és a gonosz ember az ô szívének gonosz kincsébôl hoz elô gonoszt: mert a szívnek teljességébôl szól az ô szája.
46. Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram!ha nem mívelitek, a miket mondok?
47. Valaki én hozzám jô és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
48. Hasonló valamely házépítô emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kôsziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kôsziklán épült.
49. A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkûl: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.
| 
