1. A Jézus Krisztus, az Isten fia evangyéliomának kezdete,
2. A mint meg van írva a prófétáknál: ìmé én elküldöm az én követemet a te orczád elôtt, a ki megkészíti a te útadat elôtted;
3. Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az ùrnak útját, egyengessétek meg az ô ösvényeit:
4. Elôáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bûnöknek bocsánatára.
5. És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan ô általa a Jordán vizében, bûneikrôl vallást tévén.
6. János pedig teveszôrruhát és dereka körûl bôrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala.
7. És prédikála, mondván: Utánam jô, a ki erôsebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam.
8. Én vízzel kereszteltellek titeket, de ô Szent Lélekkel keresztel titeket.
9. És lôn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretbôl, és megkeresztelteték János által a Jordánban.
10. És azonnal feljôvén a vízbôl, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot ô reá leszállani;
11. És szózat lôn az égbôl: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.
12. És a Lélek azonnal elragadá ôt a pusztába.
13. És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.
14. Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát,
15. És mondván: Bétölt az idô, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban.
16. Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, a mint a tengerbe hálót vetének; mert halászok valának.
17. És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.
18. És azonnal elhagyván az ô hálóikat, követék ôt.
19. És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala.
20. És azonnal hívá ôket. És ôk atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének.
21. És bemenének Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala.
22. És elálmélkodának az ô tanításán; mert úgy tanítja vala ôket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
23. Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,
24. És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.
25. És megdorgálá ôt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belôle.
26. És a tisztátalan lélek megszaggatá ôt, és fenszóval kiáltva, kiméne belôle.
27. És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?
28. És azonnal elméne az ô híre Galilea egész környékére.
29. És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt.
30. A Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és azonnal szólának néki felôle.
31. És ô odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nékik.
32. Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind ô hozzá vivék a betegeseket és az ördöngôsöket;
33. És az egész város oda gyûlt vala az ajtó elé.
34. És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlôdnek vala; és sok ördögöt kiûze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy ôt ismerék.
35. Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék.
36. Simon pedig és a vele lévôk utána sietének;
37. És a mikor megtalálák ôt, mondának néki: Mindenki téged keres.
38. És ô monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.
39. És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket ûz vala.
40. És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén ôt és leborúlván elôtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem.
41. Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyujtva megérinté ôt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg.
42. És a mint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tôle a poklosság és megtisztula.
43. És erôsen megfenyegetvén, azonnal elküldé ôt,
44. És monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a mit Mózes parancsolt, bizonyságúl nékik.
45. Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelôl.
| 
