Márk, Chapter 2

1. Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van.    2. És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét.    3. És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala.    4. És mivel a sokaság miatt nem férkôzhettek azzal ô hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol º vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt.    5. Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bûneid.    6. Valának pedig ott némely írástudók, a kik ott ülnek vala, szívökben így okoskodván:    7. Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bûnöket, hanemha egyedûl az Isten?    8. És Jézus azonnal észrevevé az ô lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?    9. Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bûneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj?    10. Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bûnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek:    11. Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.    12. Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsôíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!    13. És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész sokaság megy vala ô hozzá, és ô tanítja vala ôket.    14. És a mikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, a ki a vámszedô helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala ôt.    15. És lôn, a mikor ô ennek házában asztalhoz üle, a vámszedôk és bûnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az ô tanítványaival; mert sokan valának, és követék ôt.    16. És a mikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedôkkel és bûnösökkel, mondának az ô tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedôkkel és a bûnösökkel eszik és iszik?    17. És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bûnösöket hívjak megtérésre.    18. A János és a farizeusok tanítványai pedig bôjtölnek vala. Odamenének azért és mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai bôjtölnek, a te tanítványaid pedig nem bôjtölnek?    19. Jézus pedig monda nékik: Avagy bôjtölhet-é a vôlegény násznépe, a míg velök van a vôlegény? A meddig a vôlegény velök van, nem bôjtölhetnek.    20. De jônek majd napok, a mikor elvétetik tôlük a vôlegény, és akkor bôjtölni fognak azokon a napokon.    21. Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó ruhára; máskülönben a mi azt kitoldaná, még kiszakít belôle, az új a régibôl, és nagyobb szakadás lesz.    22. És senki sem tölt új bort régi tömlôkbe; különben az új bor a tömlôket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlôk is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlôkbe kell tölteni.    23. És lôn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az ô tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni.    24. Ekkor a farizeusok mondának néki: ìmé, miért mûvelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?    25. º pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszûkült és megéhezett vala társaival egybe?    26. Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár fôpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?    27. És monda nékik: A szombat lôn az emberért, nem az ember a szombatért.    28. Annak okáért az embernek Fia a Szombatnak is ura.