1. És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szôlôt ültetett, és körûlvevé gyepûvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
2. És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szôlô gyümölcsébôl.
3. Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza.
4. És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kôvel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék.
5. És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén.
6. Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
7. Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg ôt, és a miénk lesz az örökség.
8. És megfogván azt, megölék, és a szôlôn kivûl veték.
9. Mit cselekszik hát a szôlônek ura? Eljô és elveszti a munkásokat, és a szôlôt másoknak adja.
10. Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építôk megvetettek, az lett a szeglet fejévé.
11. Az ùrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink elôtt.
12. És igyekeznek vala ôt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván ôt, tovább menének.
13. És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közûl, hogy megfogják ôt a beszédben.
14. Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk?
15. º pedig ismervén az ô képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam.
16. Azok pedig hozának. És monda nékik: kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré.
17. És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának ô rajta.
18. És jövének hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék ôt, mondván:
19. Mester, Mózes azt írta nékünk, hogyha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ô feleségét vegye el az ô fitestvére, és támaszszon magot a fitestvérének.
20. Heten valának tehát fitestvérek. És az elsô feleséget vôn, de meg halván, magot nem hagya.
21. És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot ô sem hagya; a harmadik is hasonlóképen;
22. És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is.
23. A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.
24. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?
25. Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.
26. A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Åbrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene.
27. Az Isten nem holtaknak, hanem élôknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.
28. Akkor hozzá menvén egy az írástudók közûl, a ki az ô vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelel nékik, megkérdezé tôle: Melyik az elsô minden parancsolatok között?
29. Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az elsô: Halljad Izráel: Az úr, a mi Istenünk egy ùr.
30. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl, és teljes elmédbôl és teljes erôdbôl. Ez az elsô parancsolat.
31. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.
32. Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kivûle más.
33. És szeretni ôt teljes szívbôl, teljes elmébôl, teljes lélekbôl és teljes erôbôl, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égôáldozatnál és véres áldozatnál.
34. Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala ôt megkérdeni.
35. És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia?
36. Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az ùr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felôl, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyúl.
37. Tehát maga Dávid nevezi ôt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala ôt.
38. º pedig monda nékik az ô tanításában: ºrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket,
39. És a gyülekezetekben az elôlüléseket, és a lakomákon a fôhelyeket;
40. A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színbôl hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
41. És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba.
42. És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.
43. Akkor elôszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala.
44. Mert azok mindnyájan az ô fölöslegükbôl vetének; ez pedig az ô szegénységébôl, a mije csak volt, mind beveté, az ô egész vagyonát.
| 
