1. És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettôt tanítványai közûl,
2. És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely elôttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide.
3. És ha valaki azt mondja néktek: Miért teszitek ezt? mondjátok: Az ùrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide.
4. Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettôs útnál, és eloldák azt.
5. Az ott állók közûl pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy eloldjátok a vemhet?
6. ºk pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták ôket.
7. És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték a felsô ruháikat; ô pedig felüle reá.
8. Sokan pedig a felsô ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala.
9. A kik pedig elôtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Åldott, a ki jô az ùrnak nevében!
10. Åldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jô az ùrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
11. És beméne Jézus Jeruzsálembe és a templomba; és mindent körûlnézvén, mivelhogy az idô már késô vala, kiméne Bethániába a tizenkettôvel.
12. És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.
13. És meglátván messzirôl egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.
14. Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ô tanítványai.
15. És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá;
16. És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.
17. És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.
18. És meghallák az írástudók és a fôpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el ôt. Mert félnek vala tôle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ô tanításán.
19. És mikor beestveledék, kiméne a városból.
20. Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestôl kiszáradott.
21. És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester, nézd, a fügefa, a melyet megátkozál, kiszáradott.
22. És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.
23. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj felj és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott.
24. Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.
25. És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket.
26. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
27. És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig ô a templomban körûljára, hozzámennek vala a fôpapok és az írástudók és a vének.
28. És mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?
29. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tôletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle hatatomnál fogva cselekszem ezeket:
30. A János keresztsége mennybôl vala-é, vagy emberektôl? feleljetek nékem.
31. Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennybôl, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
32. Ha pedig azt mondjuk: Emberektôl, félnek vala a néptôl. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala.
33. Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.
| 
