1. És hozzá gyûlének a farizeusok és némelyek az írástudók közûl, a kik Jeruzsálembôl jöttek vala.
2. És látván, hogy az ô tanítványai közûl némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.
3. Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erôsen megmossák;
4. És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.
5. Azután megkérdék ôt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
6. º pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felôletek, képmutatók felôl Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tôlem.
7. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
8. Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.
9. És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.
10. Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.
11. Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:
12. ùgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,
13. Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.
14. És elôszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:
15. Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ô belé, megfertôztethetné ôt; hanem a mik belôle jônek ki, azok fertôztetik meg az embert.
16. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
17. És mikor házba ment vala be, a sokaság közûl, megkérdezék ôt tanítványai a példázat felôl.
18. És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívûlrôl megy az emberbe, semmi sem fertôztetheti meg ôt?
19. Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerûl, a mely minden eledelt megtisztít.
20. Monda továbbá: A mi az emberbôl jô ki, az fertôzteti meg az embert.
21. Mert onnan belôlrôl, az emberek szívébôl származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
22. Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:
23. Mind ezek a gonoszságok belôlrôl jônek ki, és megfertôztetik az embert.
24. És onnét fölkelvén, elméne Tirus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát.
25. Mert hallván felôle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljôve és lábaihoz borúla.
26. Ez az asszony pedig pogány vala, síro-fenicziai származású. És kéré ôt, hogy ûzze ki az ô leányából az ördögöt.
27. Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy elôször a fiak elégíttessenek meg: Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
28. Az pedig felele és monda néki: ùgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.
29. Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból.
30. És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.
31. Aztán ismét kimenvén Tirus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át.
32. És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala ôt, hogy vesse reá kezét.
33. º pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közûl egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét,
34. És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.
35. És azonnal megnyilatkozának annak fülei; és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala.
36. És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék.
37. És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélôkké.
| 
