1. És kiméne onnét, és méne az ô hazájába, és követék ôt az ô tanítványai.
2. És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik ôt hallák, elálmélkodnak vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?
3. Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ô nôtestvérei is? És megbotránkoznak vala ô benne.
4. Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkûl csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
5. Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.
6. És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörûl járja vala a falvakat, tanítván.
7. Majd magához szólítá a tizenkettôt, és kezdé ôket kiküldeni kettônként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.
8. És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívûl; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;
9. Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.
10. És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét.
11. A kik pedig be nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságúl ô ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tûrhetôbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.
12. Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.
13. És sok ördögöt ûznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítának vala.
14. És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lôn az ô neve) és monda: Keresztelô János támadt fel a halálból és azért mûködnek benne ez erôk.
15. Némelyek azt mondják vala, hogy Illyés ô; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közûl.
16. Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ô támadt fel a halálból.
17. Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ô testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségûl.
18. Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.
19. Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala ôt ölni; de nem teheté.
20. Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén ôt, és oltalmazá ôt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala ôt.
21. De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea elôkelô embereinek lakomát ad vala,
22. És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tôlem, a mit akarsz, és megadom néked.
23. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tôlem, megadom néked, még ha országom felét is.
24. Az pedig kimenvén, monda az ô anyjának: Mit kérjek? Ez pedig monda: A Keresztelô János fejét.
25. És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré ôt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelô János fejét egy tálban.
26. A király pedig noha igen megszomorodék, eskûje és a vendégek miatt nem akará ôt elutasítani.
27. És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.
28. Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és elôhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.
29. A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.
30. És az apostolok összegyûlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala.
31. º pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelôk, és még evésre sem volt alkalmas idejök.
32. És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ô magok.
33. A sokaság pedig meglátá ôket, a mint mennek vala, és sokan megismerék ôt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelôzék ôket, és hozzá gyûlekezének.
34. És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná ôket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkûl való juhok. És kezdé ôket sokra tanítani.
35. Mikor pedig immár nagy idô vala, hozzámenvén az ô tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idô van:
36. Bocsásd el ôket, hogy elmenvén a körülfekvô majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.
37. º pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
38. º pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.
39. És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
40. Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.
41. º pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.
42. Evének azért mindnyájan, és megelégedének;
43. És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
44. A kik pedig a kenyerekbôl ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.
45. És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át elôre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ô a sokaságot elbocsátja.
46. Minekutána pedig elbocsátotta ôket, fölméne a hegyre imádkozni.
47. És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ô pedig egymaga a szárazon.
48. És látá ôket, a mint veszôdnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
49. Azok pedig látván ôt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
50. Mert mindnyájan látják vala ôt és megrémûlének. De ô azonnal megszólítá ôket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
51. Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ôk pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
52. Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.
53. És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.
54. De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék ôt,
55. És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ô ott van.
56. És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala ôt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.
| 
