1. Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a mig meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
2. És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé ôket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék elôttük;
3. És a ruhája fényes lôn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestô e földön nem fehéríthet.
4. És megjelenék nékik Mózes Illyéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.
5. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni; csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illyésnek is egyet.
6. De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.
7. És felhô támada, mely ôket befogá, és a felhôbôl szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; ôt hallgassátok.
8. És mikor nagyhirtelen körûltekintének, senkit sem látának többé maguk körûl, egyedûl a Jézust.
9. Mikor pedig a hegyrôl leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.
10. És ezt a szót megtarták magokban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?
11. És megkérdezék ôt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy elôbb Illyésnek kell eljônie?
12. º pedig felelvén, monda nékik: Illyés ugyan elôbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?
13. De mondom néktek, hogy Illyés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ô felôle.
14. És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körûlöttük, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.
15. És az egész sokaság meglátván ôt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén, köszönté ôt.
16. º pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?
17. És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.
18. És a hol csak elôfogja, szaggatja ôt; ô pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták.
19. º pedig felelvén néki, monda: òh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok ôt hozzám.
20. És hozzá vivék azt; és mihelyt ô meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.
21. És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.
22. És gyakorta veté ôt tûzbe is, és vízbe is, hogy elveszítse ôt; de ha valamit tehetsz, légy segítségûl nékünk, könyörülvén rajtunk.
23. Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívônek.
24. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségûl az én hitetlenségemnek.
25. Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belôle, és többé belé ne menj!
26. És kiáltás és erôs szaggatás között kiméne; az pedig olyan lôn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.
27. Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.
28. Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék ôt külön: Mi miért nem ûzhettük ki azt?
29. º pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem ûzhetô ki, csupán könyörgéssel és bôjtöléssel.
30. És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.
31. Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik ôt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.
32. De ôk nem értik vala e mondást, és féltek ôt megkérdezni.
33. És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé ôket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
34. De ôk hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?
35. És leülvén, odaszólítá a tizenkettôt, és monda nékik: Ha valaki elsô akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
36. És elôfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:
37. A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.
38. János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket ûz, és a ki nem követ minket; és eltiltók ôt, mivelhogy nem követ minket.
39. Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el ôt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszúl szólhatna felôlem.
40. Mert a ki nincs ellenünk, melletünk van.
41. Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ô jutalmát.
42. A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
43. És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre.
44. A hol az ô férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
45. És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre.
46. A hol az ô férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
47. És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.
48. A hol az ô férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
49. Mert mindenki tûzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
50. Jó a só: de ha só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.
| 
