1. Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyûl vala hozzá; ô pedig szokása szerint ismét tanítja vala ôket.
2. És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tôle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén ôt.
3. º pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?
4. ºk pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.
5. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;
6. De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté ôket az Isten.
7. Annakokáért elhagyja az ember az ô atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,
8. És lesznek ketten egy testté. Azért többé nem két, hanem egy test.
9. Annakokáért a mit az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.
10. És odahaza az ô tanítványai ismét megkérdezék ôt e dolog felôl.
11. º pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.
12. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.
13. Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg ôket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.
14. Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jôni a gyermekeket és ne tiltsátok el ôket; mert ilyeneké az Istennek országa.
15. Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
16. Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá ôket.
17. És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén elôtte, kérdezi vala ôt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
18. Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
19. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.
20. Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjuságomtól fogva.
21. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé ôt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.
22. Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.
23. Jézus pedig körûltekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
24. A tanítványok pedig álmélkodának az ô beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban biznak, az Isten országába bemenni!
25. Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26. Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezûlhet tehát?
27. Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.
28. És Péter kezdé mondani néki: ìmé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
29. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvérét, vagy nôtestvérét, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,
30. A ki százannyit ne kapna most ebben az idôben, házakat, fitestvéreket, nôtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendô világon pedig örök életet.
31. Sok elsôk pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsôk.
32. Utban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és elôttök megy vala Jézus ôk pedig álmélkodának és követvén ôt, félnek vala. És ô a tizenkettôt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokrol, a mik majd vele történnek,
33. Mondván: ìmé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a fôpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják ôt, és a pogányok kezébe adják ôt;
34. És megcsúfolják ôt, és megostorozzák ôt, és megköpdösik ôt, és megölik ôt; de harmadnapon feltámad.
35. És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnôk, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.
36. º pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?
37. Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felôl, másikunk pedig bal kezed felôl üljön a te dicsôségedben.
38. Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?
39. Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztlekedtek;
40. De az én jobb és bal kezem felôl való ülést nem én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kinek elkészíttetett.
41. És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.
42. Jézus pedig magához szólítván ôket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ô nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.
43. De nem így lesz közöttetek; hanem a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;
44. És a ki közûletek elsô akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:
45. Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ô szolgáljon, és adja az életét váltságúl sokakért.
46. És Jerikóba érkezének: és mikor ô és az ô tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.
47. És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörûlj rajtam!
48. És sokan feddik vala ôt, hogy hallgasson; de ô annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörûlj rajtam!
49. Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elô. És elôhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.
50. Az pedig felsô ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.
51. És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.
52. Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.
| 
