1. Akkor írástudók és farizeusok jônek vala Jézushoz Jeruzsálembôl, mondván:
2. Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
3. º pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?
4. Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
5. Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ô atyját vagy anyját.
6. És erôtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
7. Képmutatók, igazán prófétált felôletek Ésaiás, mondván:
8. Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tôlem.
9. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
10. És elôszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:
11. Nem az fertôzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertôzteti meg az embert.
12. Akkor hozzájárulván az ô tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
13. º pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
14. Hagyjátok ôket; vakoknak vak vezetôi ôk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
15. Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.
16. Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkûl vagytok-é még?
17. Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
18. A mik pedig a szájból jônek ki, a szívbôl származnak, és azok fertôztetik meg az embert.
19. Mert a szívbôl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.
20. Ezek fertôztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertôzteti meg az embert.
21. És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.
22. És ímé egy kananeai asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörûlj rajtam! az én leányom az ördögtôl gonoszúl gyötörtetik.
23. º pedig egy szót sem felele néki. És az ô tanítványai hozzá menvén, kérik vala ôt, mondván: Bocsásd el ôt, mert utánunk kiált.
24. º pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
25. Az asszony pedig odaérvén, leborúla elôtte, mondván: Uram, légy segítségûl nékem!
26. º pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
27. Az pedig monda: ùgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ô uroknak asztaláról aláhullanak.
28. Ekkor felelvén Jézus, monda néki: òh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ô leánya attól a pillanattól fogva.
29. És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.
30. És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék ôket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá ôket,
31. ùgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépûlnek, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsôíték Izráel Istenét.
32. Jézus pedig elôszólítván az ô tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom ôket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dôljenek az úton.
33. És mondának néki az ô tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?
34. És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? ºk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.
35. És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.
36. És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ô tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
37. És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.
38. A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
39. És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.
| 
