1. Abban az idôben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
2. És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelô János; ô támadt fel a halálból, és azért mûködnek benne az erôk.
3. Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ô testvérének Fülöpnek feleségéért.
4. Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ô vele élned.
5. De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala ôt.
6. Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ô elôttük, és megtetszék Heródesnek;
7. Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.
8. A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelô János fejét.
9. És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
10. És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
11. És elôhozák az ô fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ô anyjának.
12. És elôjövén az ô tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
13. És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedûl. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé ôt a városokból.
14. És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná ôket, és azoknak betegeit meggyógyítá.
15. Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ô tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idô már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.
16. Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
17. Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
18. º pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
19. És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fûre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
20. És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
21. A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
22. És mindjárt kényszeríté az ô tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át elôre a túlsó partra, míg ô elbocsátja a sokaságot.
23. És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedûl vala ott.
24. A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.
25. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
26. És mikor látták a tanítványok, hogy ô a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
27. De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
28. Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
29. º pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
30. De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merûlni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
31. Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá ôt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?
32. És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
33. A hajóban levôk pedig hozzámenvén, leborúlának elôtte, mondván: Bizony, Isten fia vagy!
34. És általkelvén, eljutának Genezáret földére.
35. És mikor megismerték ôt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;
36. És kérik vala ôt, hogy csak az ô ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyúlának.
| 
