Máté, Chapter 17

1. És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé ôket magokban egy magas hegyre.    2. És elváltozék elôttök, és az ô orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lôn, mint a fényesség.    3. És ímé megjelenék ô nékik Mózes és Illyés, a kik beszélnek vala ô vele.    4. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet; Mózesnek is egyet, Illyésnek is egyet.    5. Mikor ô még beszél vala, ímé, fényes felhô borítá be ôket; és ímé, szózat lôn a felhôbôl, mondván: Ez amaz az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: ôt hallgassátok.    6. És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.    7. Jézus pedig hozzájok menvén, illeté ôket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!    8. Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.    9. És mikor a hegyrôl alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.    10. És megkérdezék ôt az ô tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy elôbb Illyésnek kell eljônie?    11. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illyés bizony eljô elôbb, és mindent helyreállít;    12. De mondom néktek, hogy Illyés immár eljött, és nem ismerék meg ôt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ô tôlük.    13. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelô Jánosról szóla nékik.    14. És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ô elôtte,    15. És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenûl szenved; mivelhogy gyakorta esik a tûzbe, és gyakorta a vízbe.    16. És elvittem ôt a te tanítványaidhoz, és nem tudták ôt meggyógyítani.    17. Jézus pedig felelvén, monda: òh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok ôt ide nékem.    18. És megdorgálá ôt Jézus és kiméne belôle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.    19. Ekkor a tanítványok, magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiûzni?    20. Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.    21. Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bôjtölés által.    22. Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;    23. És megölik ôt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.    24. Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedôk Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?    25. Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelôzé ôt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktôl szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektôl?    26. Monda néki Péter: Az idegenektôl. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.    27. De hogy ôket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az elsô halat, a mely rá akad; és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.