Máté, Chapter 18

1. Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?    2. És elôhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,    3. És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.    4. A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.    5. És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be;    6. A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közûl, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.    7. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.    8. Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tûzre.    9. És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.    10. Meglássátok, hogy eme kicsinyek közûl egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ô angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.    11. Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.    12. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közûl eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?    13. És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.    14. Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közûl.    15. Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg ôt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;    16. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettôt, hogy két vagy három tanú vallomásával erôsíttessék minden szó.    17. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen elôtted olyan, mint a pogány és a vámszedô.    18. Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.    19. Ismét mondom néktek, hogy ha ketten közûletek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felôl, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.    20. Mert a hol ketten vagy hárman egybegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.    21. Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?    22. Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.    23. Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ô szolgáival.    24. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.    25. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.    26. Leborulván azért a szolga elôtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.    27. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá ôt, és az adósságot is elengedé néki.    28. Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ô szolgatársai közûl, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.    29. Leborulván azért az ô szolgatársa az ô lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.    30. De ô nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté ôt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.    31. Látván pedig az ô szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ô uroknak, a mik történtek vala.    32. Akkor elôhivatván ôt az ô ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:    33. Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörûltem te rajtad?    34. És megharagudván az ô ura, átadta ôt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.    35. Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekbôl meg nem bocsátjátok, kiki az ô atyjafiának, az ô vétkeiket.