1. Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ô szôlejébe.
2. Megszerzôdvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé ôket az ô szôlejébe.
3. És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
4. És monda nékik: Menjetek el ti is a szôlôbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
5. Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
6. Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
7. Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szôlôbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
8. Mikor pedig beestveledék, monda a szôlônek ura az ô vinczellérjének: Hívd elô a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsôkig.
9. És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vônek.
10. Jövén azután az elsôk, azt gondolják vala, hogy ôk többet kapnak; de ôk is tíz-tíz pénzt vônek fejenként.
11. A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
12. Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlôkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hôségét szenvedtük.
13. º pedig felelvén, monda azok közûl egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanúl veled; avagy nem tíz pénzben szerzôdtél-é meg velem?
14. Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
15. Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, a mit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
16. Ekképen lesznek az utolsók elsôk és az elsôk utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
17. És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:
18. ìmé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a fôpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják ôt,
19. És a pogányok kezébe adják ôt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap föltámad.
20. Ekkor hozzáméne a Zebedeus fiainak anyja az ô fiaival együtt, leborulván és kérvén ô tôle valamit.
21. º pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felôl, a másik bal kezed felôl.
22. Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
23. És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felôl való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kinek az én Atyám elkészítette.
24. És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.
25. Jézus pedig elôszólítván ôket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
26. De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen ti szolgátok;
27. És a ki közöttetek elsô akar lenni, legyen ti szolgátok.
28. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ô szolgáljon, és adja az ô életét váltságúl sokakért.
29. És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé ôt.
30. És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
31. A sokaság pedig dorgálja vala ôket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
32. És megállván Jézus, megszólítá ôket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
33. Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.
34. Jézus pedig megszánván ôket, illeté az ô szemeiket; és a szemeik azonnal megnyíltak; és követék ôt.
| 
