1. És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,
2. És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely elôttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ô vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.
3. És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az ùrnak van szüksége rájuk; és legott el fogja bocsátani ôket.
4. Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:
5. Mondjátok meg Sion leányának: Imhol jô néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.
6. A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,
7. Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felsô ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.
8. A sokaság legnagyobb része pedig felsô ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.
9. Az elôtte és utána menô sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Åldott, a ki jô az ùrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
10. És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?
11. A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretbôl való próféta.
12. És beméne Jézus az Isten templomába, és kiûzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.
13. És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
14. És menének hozzá va kok és sánták a templomban; és meggyógyítá ôket.
15. A fôpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,
16. És mondának néki: Hallod mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemôk szája által szereztél dicsôséget?
17. És ott hagyván ôket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.
18. Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.
19. És meglátva egy figefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.
20. És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?
21. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;
22. És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.
23. És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a fôpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?
24. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tôletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
25. A János keresztsége honnan vala? Mennybôl-é, vagy emberektôl? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennybôl, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?
26. Ha pedig azt mondjuk: emberektôl; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.
27. És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ô is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
28. De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsôhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szôlômben.
29. Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne.
30. A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el.
31. E kettô közûl melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az elsô. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedôk és a parázna nôk megelôznek titeket az Isten országában.
32. Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedôk és a parázna nôk pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.
33. Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szôlôt plántála, és azt gyepûvel körûlvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
34. Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ô gyümölcsét.
35. És a munkások megfogván az ô szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.
36. Ismét külde más szolgákat, többet mint elôbb; és azokkal is úgy cselekedének.
37. Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
38. De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg ôt, és foglaljuk el az ô örökségét.
39. És megfogván ôt, kiveték a szôlôn kívül és megölék.
40. Mikor azért megjô a szôlônek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?
41. Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti ôket; a szôlôt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.
42. Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építôk megvetettek, az lett a szegletnek feje; az ùrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink elôtt.
43. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tôletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.
44. És a ki e kôre esik, szétzúzatik; a kire pedig az esik reá, szétmorzsolja azt.
45. És a fôpapok és farizeusok hallván az ô példázatait, megértették, hogy róluk szól.
46. És mikor meg akarák ôt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala ôt mint prófétát.
| 
