1. Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szûzhöz, a kik elôvevén az ô lámpásaikat, kimenének a vôlegény elé.
2. Öt pedig közûlök eszes vala, és öt bolond.
3. A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elôvevék, nem vivének magukkal olajat;
4. Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ô edényeikben.
5. Késvén pedig a vôlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
6. Éjfélkor pedig kiáltás lôn: ìmhol jó a vôlegény! Jôjetek elébe!
7. Akkor felkelének mind azok a szûzek, és elkészíték az ô lámpásaikat.
8. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
9. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendô nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
10. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vôlegény; és a kik készen valának, bemenének ô vele a menyegzôbe, és bezáraték az ajtó.
11. Késôbb pedig a többi szûzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
12. º pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
13. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljô.
14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ô szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettôt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ô erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17. Azonképen a kié a kettô vala, az is más kettôt nyere.
18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ô urának pénzét.
19. Sok idô múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20. És elôjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21. Az ô ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22. Elôjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23. Monda néki az ô ura: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24. Elôjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26. Az ô ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28. Vegyétek el azért tôle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
30. És a haszontalan szolgát vessétek a külsô sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
31. Mikor pedig eljô az embernek Fia az ô dicsôségében, és vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ô dicsôségének királyiszékébe.
32. És elébe gyûjtetnek mind a népek, és elválasztja ôket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktôl.
33. És a juhokat jobb keze felôl, a kecskéket pedig balkeze felôl állítja.
34. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felôl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36. Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38. És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40. És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel emez én legkisebb atyámfiai közûl, én velem cselekedtétek meg.
41. Akkor szól majd az ô balkeze felôl állókhoz is: Távozzatok tôlem, ti átkozottak, az örök tûzre, a mely az ördögnek és az ô angyalainak készíttetett.
42. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45. Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közûl, én velem sem cselekedtétek meg.
46. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
| 
