1. És kijôvén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ô tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kô kövön, mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket.
5. Mert sokan jônek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirôl: meglássátok, hogy meg ne rémûljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek minden nép elôtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárúlják egymást, és gyûlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegûl.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezûl.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jô el a vég.
15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrôl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levô ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezôn levô ne térjen vissza, hogy az ô ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekûlhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: ìmé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis Próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. ìmé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: ìmé a pusztában van; ne menjetek ki. ìmé a belsô szobákban; ne higyjétek.
27. Mert a miképen a villámlás napkeletrôl támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
28. Mert a hol a dög, oda gyûlnek a keselyûk.
29. Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égrôl lehullanak, és az egeknek erôsségei megrendülnek.
30. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljôni az ég felhôiben nagy hatalommal és dicsôséggel.
31. És elküldi az ô angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyûjtik az ô választottait a négy szelek felôl, az ég egyik végétôl a másik végéig.
32. A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
33. Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elôtt.
34. Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.
35. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
36. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedûl.
37. A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
38. Mert a miképen az özönvíz elôtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne,
39. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
40. Akkor ketten lesznek a mezôn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
41. Két asszony ôröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.
42. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jô el a ti Uratok.
43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jô el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jô el az embernek Fia.
45. Kicsoda hát a hû és bölcs szolga, a kit az ô ura gondviselôvé tôn az ô házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46. Boldog az a szolga, a kit az ô ura, mikor haza jô, ily munkában talál.
47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselôvé teszi ôt.
48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ô szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ô szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjô annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja ôt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
| 
