Máté, Chapter 8

1. Mikor leszállott vala a hegyrôl, nagy sokaság követé ôt.    2. És ímé eljövén egy bélpoklos, leborúla elôtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.    3. És kinyujtván kezét, megilleté ôt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.    4. És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságúl nékik.    5. Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén ôt,    6. És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.    7. És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom ôt.    8. És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jôjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.    9. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljô; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.    10. Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az ôt követôknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.    11. De mondom néktek, hogy sokan eljônek napkeletrôl és napnyugatról, és letelepednek Åbrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában:    12. Ez ország fiai pedig kivettetnek a külsô sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.    13. És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.    14. És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas.    15. És illeté annak kezét, és elhagyta ôt a láz; és fölkele, és szolgála nékik.    16. Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngôst, és egy szóval kiûzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget;    17. Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: º vette el a mi erôtlenségünket, és ô hordozta a mi betegségünket.    18. Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körûl, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.    19. És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.    20. És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.    21. Egy másik pedig az ô tanítványai közûl monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy elôbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.    22. Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ô halottaikat.    23. És mikor a hajóra szállt vala, követék ôt az ô tanítványai.    24. És ímé nagy háborgás lôn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ô pedig aluszik vala.    25. És az ô tanítványai hozzámenvén, felkölték ôt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.    26. És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitûek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lôn nagy csendesség.    27. Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki?    28. És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngôs ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.    29. És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idô elôtt meggyötörj minket?    30. Tôlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.    31. Az ördögök pedig kérik vala ôt mondván: Ha kiûzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznó-nyájba mehessünk!    32. És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznó-nyáj a meredekrôl a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.    33. A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördögökkel történtek vala.    34. És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék ôt, hogy távozzék az ô határukból.