1. És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába.
2. És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvô gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bûneid.
3. És ímé némelyek az írástudók közûl mondának magukban: Ez káromlást szól.
4. És Jézus, látva az ô gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?
5. Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?
6. Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bûnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.
7. És az felkelvén, haza méne.
8. A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsôíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.
9. És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedô helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé ôt.
10. És lôn, a mikor ô letelepedék a házban, ímé sok vámszedô és bûnös jött oda és letelepedtel Jézussal és az ô tanítványaival az asztalhoz.
11. És látva ezt a farizeusok, mondának az ô tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedôkkel és bûnösökkel együtt?
12. Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.
13. Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bûnösöket a megtérésre.
14. Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bôjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bôjtölnek?
15. És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép, a míg velök van a vôlegény? de eljônek a napok, a mikor elvétetik tôlök a vôlegény, és akkor bôjtölni fognak.
16. Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.
17. ùj bort sem töltenek ó tömlôkbe; máskülönben a tömlôk szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlôk is elvesznek; hanem az új bort új tömlôkbe töltik, és mindkettô megmarad.
18. Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy fôember eljövén leborúla elôtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.
19. És felkelvén Jézus, követé ôt tanítványaival együtt.
20. És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ô ruhájának szegélyét.
21. Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.
22. Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyúlt az asszony abban az órában.
23. És Jézus a fôember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot,
24. Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették ôt.
25. Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt.
26. És elterjede ez a hír abban az egész tartományban.
27. És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé ôt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörûlj rajtunk, Dávidnak fia!
28. Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram.
29. Akkor illeté az ô szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.
30. És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja!
31. Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ô hírét abban az egész tartományban.
32. Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngôs néma embert hozának néki.
33. És az ördögöt kiûzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben!
34. A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.
35. És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erôtelenséget a nép között.
36. Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkûl való juhok.
37. Akkor monda az ô tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.
38. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ô aratásába.
| 
