Mikeás, Chapter 2

1. Jaj azoknak, a kik hamisságot gondolnak és a kik ágyasházukban gonoszságot cselekesznek, és végrehajtják azt, mihelyt megvirrad, mert hatalmuk van hozzá.    2. Megkívánják a mezôket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az ô házanépét az embert és az ô örökségét!    3. Annakokáért ezt mondja az ùr: ìmé, én is gonoszt gondolok e nemzetség ellen, melybôl ki nem vonhatjátok a ti nyakatokat és nem jártok kevélyen, mivel gonosz idô lészen az!    4. Azon a napon példabeszéd támad rólatok, és siralmat sírnak, mondván: Oda van! elpusztultunk! Népem örökségét felcserélte! Miként rabolja el tôlem; hûtelennek osztja ki mezeinket!    5. Azért nem lesz néked, a ki mérôzsinórt vessen sors szerint az ùrnak gyülekezetében.    6. Ne prófétáljatok! prófétálnak ôk. Ha nem prófétálnak ezeknek, nem múlik el a gyalázat!    7. Oh te, ki Jákób házának mondatol! hát türelmetlen-é az ùrnak lelke, avagy ezek-é az ô cselekedetei? Nem javára válnak-é az én cselekedeteim annak, a ki igazán jár?    8. A minap mint egy ellenség támadt fel az én népem; a köntösrôl a palástot letépik a gyanútlanul járókról, a háborútól idegenkedôkrôl.    9. Népem asszonyait kiûzitek boldogságuk házából; kisdedeiktôl örökre elveszitek az én dicsôségemet.    10. Keljetek fel és menjetek ki, mert ez nem a nyugalomnak helye; a tisztátalanság miatt, a mely elveszít, és pedig borzasztó veszedelemmel!    11. Ha valamely szélházi és csalárd így hazudoznék: Prédikálok néked borról és részegítô italról, az volna e népnek prófétája.    12. Mindenestôl egybegyûjtelek téged, Jákób! Összetakarítom Izráel maradékát. Összegyûjtöm ôket, mint a boczrai juhokat, mint a nyájat az ô karámja közé; hemzsegnek majd az embere-sokaság miatt.    13. Elôttök megy fel az úttörô; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és elôttök megy a királyuk, és élükön az ùr!