Nehemiás, Chapter 4

1. Lôn pedig, mikor meghallotta Szanballat, hogy mi építjük a kôfalat, haragra gerjede és felette igen bosszankodék, és gúnyolá a zsidókat;    2. És szóla az ô atyjafiai és a samáriai sereg elôtt, és ezt mondá: Mit mûvelnek e nyomorult zsidók? Vajjon megengedik-é ezt nékik? Talán áldozni fognak? Hát bevégezik ma? Avagy megelevenítik a köveket a porhalmazból, holott azok elégtek?!    3. Az Ammonita Tóbiás pedig mellette állván, mondá: Bármit építsenek, ha egy róka lép fel reá, összezúzza köveiknek falát.    4. Halld meg, oh mi Istenünk! hogy csúffá lettünk, fordítsad gyalázásukat az ô fejökre, és add ôket prédára a rabságnak földében;    5. Ne fedezd el az ô hamisságokat és az ô bûnök a te orczád elôl el ne töröltessék, mert téged boszantának az építôk elôtt!    6. És építôk a falat annyira, hogy elkészült az egész fal félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.    7. Mikor pedig meghallotta Szanballat és Tóbiás, továbbá az Arábiabeliek, az Ammoniták és az Asdódeusok, hogy javítgattatnak Jeruzsálem kôfalai, és hogy a törések betömése megkezdôdött, felette nagy haragra gerjedének;    8. És összeesküvének mindnyájan egyenlô akarattal, hogy eljônek Jeruzsálemet megostromolni és népét megrémíteni.    9. De mi imádkozánk a mi Istenünkhöz, és állítánk ellenök ôrséget nappal és éjjel, mivelhogy féltünk tôlök.    10. És mondák a zsidók: Fogytán van ereje a tereh-hordónak, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni a kôfalat.    11. A mi ellenségeink pedig ezt mondották: Ingyen se tudják meg, se ne lássák, míg közikbe bemegyünk és ôket leöljük, és megszüntetjük a munkát.    12. És lôn, hogy eljöttek hozzánk mindenfelôl a zsidók, a kik ô mellettök laknak vala és nékünk tízszer is mondották: Térjetek haza!    13. Azért állítám a hely alsó és nyílt részeire a kôfal mögé, odaállítám a népet nemzetségek szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal és kézíveikkel.    14. És körûltekintvén, fölkeltem és így szóltam az elôljárókhoz, a fôemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tôlök! A nagy és rettenetes ùrra emlékezzetek, és harczoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért!    15. És lôn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ô szándékukat, és hogy Isten semmivé tette az ô tanácsokat: megtérénk mi mindnyájan a kôfalhoz, kiki az ô munkájához;    16. De azon naptól fogva legényeim egyik része munkálkodik vala, a másik része pedig tart vala dárdákat, paizsokat, kézíveket és pánczélokat, és a fejedelmek ott állának az egész Júda háznépe mögött.    17. A kôfalon munkálkodók közûl a tehernek hordói egyik kezökkel, a mely a munkát végezé, rakodának, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala,    18. A kik pedig építének, azoknak fegyverök derekokra vala felkötve és így építének; a trombitás pedig mellettem állt.    19. És így szóltam az elôljárókhoz, a fôemberekhez és a többi néphez: A munka felette sok és messzeterjedô és mi elszéledvén a kôfalon, egymástól messze esünk;    20. Azért oda gyûljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik érettünk!    21. Ekképen munkálkodunk vala; és legényeimnek fele dárdákat tart vala hajnalhasadtától fogva mind a csillagoknak feltámadásáig.    22. Ugyanekkor megparancsolám a népnek, hogy minden ember legényével Jeruzsálemben háljon, hogy éjszaka ôrködjenek felettünk és nappal dolgozzanak.    23. És sem én, sem az én atyámfiai, sem legényeim, sem az ôrizôk, a kik én utánam valának, nem vetjük vala le ruháinkat; kiki csak mosódáskor teszi vala le fegyverét.