Nehemiás, Chapter 5

1. Lôn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ô atyjokfiai, a zsidók ellen.    2. Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.    3. És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szôlôinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk.    4. Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szôlôinkre;    5. És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az ô fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sôt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erônk arra, hogy ôket megválthatnók, hisz mezeink és szôlôink másokéi már!    6. Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam;    7. És magamba szállva, gondolkodtam errôl, és megfeddém az elôljárókat és fôembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék ô ellenök nagy gyûlést;    8. És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ôk nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának felelni semmit.    9. És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink?    10. Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást!    11. Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az ô mezeiket, szôlôiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát engedjétek el.    12. És felelének: Visszaadjuk és tôlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém ôket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.    13. Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az ô házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Åmen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.    14. Sôt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes királynak huszadik esztendejétôl fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfia a helytartónak járó kenyeret nem evénk.    15. Holott az elôbbi helytartók, a kik én elôttem valának, terhelék a népet és vevének tôlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felûl; sôt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt.    16. Sôt még e kôfalon is dolgoztam; mezôt sem szereztünk; s minden én leg ényeim egybegyûltenek ott a munkára.    17. Annakfelette a zsidók, továbbá a másfélszáz fôember és a kik jônek vala mi hozzánk a körûltünk lakó pogányok közûl, az én asztalomnál esznek vala.    18. A mit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nékem, minden tíz napra vala mindenféle bor bôségesen; és mindemellett sem kivántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen.    19. Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e néppel cselekedtem!