Nehemiás, Chapter 6

1. És lôn, hogy mikor meghallá Szanballat, Tóbiás, az Arábiabeli Gesem és a mi többi ellenségeink, hogy megépítettem a kôfalat, s hogy nem maradt azon semmi romlás, jóllehet még az ideig ajtókat nem állíttattam a kapukra:    2. Külde Szanballat és Gesem hozzám ilyen izenettel: Jer és találkozzunk a faluk egyikében, az Onó-völgyében; holott ôk gonoszt gondoltak ellenem.    3. Küldék azért követeket hozzájok ilyen izenettel: Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszünnék e munka, ha attól eltávozván, hozzátok mennék.    4. És küldének hozzám ilyen módon négy ízben, és én ilyen módon felelék nékik.    5. Küldé továbbá hozzám Szanballat ilyen módon ötödször az ô legényét, a kinek kezében egy felnyitott levél vala,    6. Melyben ez vala írva: A szomszéd népek közt ez a hír és Gasmu is mondja, hogy te és a zsidók pártot akartok ütni, annakokáért építed te a kôfalat; és hogy te leszel az ô királyok, e beszédek szerint.    7. Sôt még prófétákat is rendelél, a kik hirdetnék te felôled Jeruzsálemben, ezt mondván: Király van Júdában! És most e dolgoknak híre a királyhoz is elérkezik, annakokáért jer és tanácskozzunk együtt!    8. Én pedig küldék ô hozzá ilyen izenettel: Nem történt semmi olyan, a minôt te mondasz, hanem csak magadtól gondoltad mindazt a te szívedben.    9. Mert mindezek el akarnak vala minket rettenteni, ezt mondván: Leveszik kezöket a munkáról és az félben marad! Azért hát, oh Uram! erôsítsd meg az én kezeimet.    10. És én elmentem Semájának, a Delája fiának házába, a ki Mehétabeél fia vala, és ôt bezárkózva találtam, és monda: Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe és zárjuk be a templomnak ajtait, mert eljônek, hogy megöljenek téged, és pedig éjjel jônek el, hogy megöljenek.    11. Én pedig mondék: Avagy ily férfiúnak, mint én vagyok, illik-é futni? Hát ilyen lévén mint én, beléphet-é valaki a templomba, élvén? Nem megyek!    12. És megismerém, hogy nem az Isten küldötte ôt, hanem azt a prófécziát azért mondá nékem, mert Tóbiás és Szanballat felbérelték ôt.    13. Azért vala pedig felbérelve, hogy én megrettenjek és akképen cselekedvén, vétkezzem, hogy így rossz híremet költhessék és rágalmazhassanak.    14. Emlékezzél meg én Istenem Tóbiásról és Szanballatról ezen cselekedeteik szerint, és a jövendômondó Noádja asszonyról és a többi jövendômondókról is, a kik rémítgetének engem.    15. Elvégezteték pedig a kôfal Elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt.    16. És lôn, hogy midôn meghallák minden mi ellenségeink, megfélemlének minden pogányok, a kik körûltünk valának, és igen összeestek a saját szemeikben, és megismerék, hogy a mi Istenünktôl vitetett végbe e munka.    17. E napokban is sok levelet küldének némely zsidó elôljárók Tóbiásnak, és viszont Tóbiástól sok jöve hozzájok.    18. Mert sokan Júdában ô hozzá esküdtek, mivelhogy ô veje vala Sekániának, az Arah fiának, és Jóhanán, az ô fia, Mesullámnak, a Berékia fiának leányát vette volt el.    19. Sôt még jó szándékait is emlegetik vala elôttem, és az én beszédeimet meg-megvivék néki. Leveleket pedig Tóbiás folyton küldött, hogy engem elrettentene.