1. Ne irígykedjél a gonosztevôkre, se ne kivánj azokkal lenni.
2. Mert pusztítást gondol az ô szívök, és bajt szólnak az ô ajkaik.
3. Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erôsíttetik meg.
4. És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.
5. A bölcs férfiú erôs, és a tudós ember nagy erejû.
6. Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
7. Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ô száját.
8. A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövônek hívják.
9. A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elôtt útálatos.
10. Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erôd.
11. Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12. Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ô érti, és a ki ôrzi a te lelkedet, ô tudja? és kinek-kinek az ô cselekedetei szerint fizet.
13. Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14. Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15. Ne leselkedjél, oh istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ô ágyasházát!
16. Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
17. Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18. Hogy az ùr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ô haragját te reád.
19. Ne gerjedj haragra a gonosztevôk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
20. Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
21. Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütôk közé ne elegyedjél.
22. Mert hirtelenséggel feltámad az ô nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
23. Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24. A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
25. A kik pedig megfeddik a bûnöst, azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
26. Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
27. Szerezd el kivûl a te dolgodat, és készíts elô a te mezôdben; annakutána építsd a házadat.
28. Ne légy bizonyság ok nélkûl a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?
29. Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ô vele; megfizetek az embernek az ô cselekedete szerint.
30. A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szôleje mellett.
31. És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kôgyepüje elromlott vala.
32. Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:
33. Egy kis álom, egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
34. És így jô el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.
| 
