1. Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.
2. Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
3. Nehézség van a kôben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettônél.
4. A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elôtt?
5. Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
6. Jószándékból valók a barátságos embertôl vett sebek; és temérdek a gyûlölônek csókja.
7. A jóllakott ember még a lépesmézet is megtap odja; de az éhes embernek minden keserû édes.
8. Mint a madárka, a ki elbujdosott fészkétôl, olyan az ember, a ki elbujdosott az ô lakóhelyétôl.
9. Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ô barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
10. A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
11. Légy bölcs, fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
12. Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek néki mennek, kárát vallják.
13. Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
14. A ki nagy hangon áldja az ô barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15. A sebes záporesô idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
16. Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ô jobbja olajjal találkozik.
17. Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ô barátjának orczáját.
18. Mint a ki ôrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébôl, úgy a ki az ô urára vigyáz, tiszteltetik.
19. Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
20. Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek.
21. Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ô híre-neve szerint.
22. Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörôvel a megtört gabona között, nem távoznék el ô tôle az ô bolondsága.
23. Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
24. Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrôl nemzetségre lesz-é?
25. Mikor levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrôl a fûvek:
26. Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezônek árául,
27. És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak életül.
| 
