1. Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
2. Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
3. A szegény emberbôl támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esôhöz, mely nem hágy kenyeret.
4. A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
5. A gonoszságban élô emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
6. Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
7. A ki megôrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
8. A ki öregbíti az ô marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörûl a szegényeken.
9. Valaki elfordítja az ô fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
10. A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
11. Bölcs az ô maga szemei elôtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja ôt.
12. Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
13. A ki elfedezi az ô vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
14. Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ô szívét, bajba esik.
15. Mint az ordító oroszlán és éhezô medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
16. Az értelemben szûkölködô fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabítja napjait.
17. Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa ôt.
18. A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
19. A ki munkálja az ô földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
20. A hívô ember bôvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
21. Személyt válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember.
22. Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jô reá.
23. A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.
24. A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
25. A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az ùrban, megerôsödik.
26. A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
27. A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
28. Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.
| 
