1. Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolatimat rejtsd el magadnál.
2. Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3. Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4. Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerôsödnek nevezd,
5. Hogy megôrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ô beszédivel hizelkedô idegentôl.
6. Mert házam ablakán, a rács mögûl néztem,
7. És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8. A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menô úton lépeget,
9. Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10. És ímé, egy asszony eleibe jô, paráznának öltözetében, álnok az ô elméjében.
11. Mely csélcsap és vakmerô, a kinek házában nem maradhatnak meg az ô lábai.
12. Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13. És megragadá ôt és megcsókolá ôt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14. Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásaimat.
15. Azért jövék ki elôdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16. Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szônyegekkel.
17. Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18. No foglaljuk magunkat bôségesen mind virradtig, a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19. Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20. Egy erszény pénzt vôn kezéhez; holdtöltére jô haza.
21. És elhiteté ôt az ô mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá ôt.
22. Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítô békóba;
23. Mígnem átjárja a nyíl az ô máját. Miképen siet a madár a tôrre, és nem tudja, hogy az az ô élete ellen van.
24. Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25. Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26. Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
27. Sírba vívô út az ô háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.
| 
