1. Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ô kegyelme.
2. Ki beszélhetné el az ùr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsôségét?
3. Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden idôben.
4. Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jôjj el hozzám szabadításoddal,
5. Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6. Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.
7. Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8. De ô megsegíté ôket az ô nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9. Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé ôket a mélységeken, mint egy síkon.
10. És kisegíté ôket a gyûlölô kezébôl; kimentette ôket ellenség kezébôl.
11. Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belôlük.
12. És hittek az ô beszédeinek, és énekelték az ô dicséretét.
13. Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ô tanácsát!
14. Epekedés epeszté ôket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15. És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16. És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az ùr szentje, Åron ellen.
17. Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18. És tûz gyúladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19. Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elôtt.
20. Felcserélték az ô dicsôségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21. Elfeledkezének Istenrôl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,
22. Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23. Gondolta, hogy kipusztítja ôket; de Mózes, az ô választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse ôket.
24. És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ô igéretének.
25. És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az ùr szavára.
26. De ô felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa ôket a pusztában:
27. S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja ôket a tartományokban.
28. Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29. És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30. Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lôn.
31. És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32. Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33. Mert megkeseríték az ô szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34. Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította ôket az ùr.
35. Sôt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36. És tisztelték azoknak bálványait, és tôrré levének azok reájok.
37. És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38. És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertôzteték a föld öldökléssel.
39. És tisztátalanokká lônek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40. De felgyúlt az ùr haragja népe ellen, és megútálá az ô örökségét.
41. És odaadá ôket pogányok kezébe, és gyûlölôik uralkodtak rajtok.
42. És sanyargatták ôket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43. Számtalanszor megmentette ôket, de ôk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.
44. De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45. És megemlékezett velök kötött szövetségérôl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelôdék.
46. És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik ôket fogva elvivék.
47. Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közûl, hogy dicsôítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48. Åldott legyen az ùr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Åmen. Dicsérjétek az Urat.
| 
