1. Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ô kegyelme.
2. Ezt mondják az ùrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébôl;
3. És a kiket összegyûjtött a különbözô földekrôl: napkelet és napnyugot felôl, északról és a tenger felôl.
4. Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5. Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6. De az ùrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté ôket.
7. És vezeté ôket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak,
8. Adjanak hálát az ùrnak az ô kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9. Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezô lelket betölté jóval!
10. A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11. Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12. Azért megalázta az ô szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13. De az ùrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá ôket.
14. Kihozá ôket a setétségbôl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15. Adjanak hálát az ùrnak az ô kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16. Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17. A balgatagok az ô gonoszságuknak útjáért, és az ô hamisságukért nyomorgattattak.
18. Minden étket útála az ô lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19. De az ùrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította ôket.
20. Kibocsátá az ô szavát és meggyógyítá ôket, és kimenté ôket az ô vermeikbôl.
21. Adjanak hálát az ùrnak az ô kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22. És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ô cselekedeteit örvendezéssel!
23. A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24. Azok látták az ùrnak dolgait, és az ô csodáit a mélységben.
25. Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26. Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27. Szédülének és tántorgának, mint a részeg és minden bölcseségöknek esze vész vala.
28. De az ùrhoz kiáltának az ô szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté ôket.
29. Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30. És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé ôket az ô kivánságuknak partjára.
31. Adjanak hálát az ùrnak az ô kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32. És magasztalják fel ôt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék ôt a vének ülésében!
33. Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34. Gyümölcstermô földet meddô földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35. Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36. És telepített oda éhezôket, hogy lakó-városokat építsenek.
37. És mezôket vetének be és szôlôket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38. És megáldá ôket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39. De megkevesedtek és meggörnyedtek vala inség, nyomorúság és keserûség miatt.
40. Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta ôket út nélkûl való kietlenben.
41. De felemelé a nyomorultat az inségbôl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42. Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ô száját.
43. A ki bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az ùrnak kegyelmességét!
| 
