Rómaiakhoz, Chapter 1

1. Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére,    2. Melyet eleve megígért az ô prófétái által a szentírásokban,    3. Az ô Fia felôl, a ki Dávid magvából lett test szerint,    4. A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felôl,    5. A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ô nevéért;    6. Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai:    7. Mindeneknek, a kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentôl, a mi Atyánktól és az ùr Jézus Krisztustól.    8. Elôször hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van;    9. Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az ô Fiának evangyéliomában, hogy szüntelen emlékezem felôletek,    10. Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából hogy hozzátok mehessek;    11. Mert kivánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerôsítésetekre,    12. Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által.    13. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mindez ideig megakadályoztattam), hogy köztetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt, mint a többi pogányok közt is.    14. Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok.    15. Azért a mi rajtam áll, kész vagyok néktek is, a kik Rómában vagytok, az evangyéliomot hirdetni.    16. Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívônek idvességére, zsidónak elôször meg görögnek.    17. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitbôl hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitbôl él.    18. Mert nyilván van az Istennek haragja mennybôl, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.    19. Mert a mi az Isten felôl tudható, nyilván van ô bennök; mert az Isten megjelentette nékik:    20. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ô örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétôl fogva az ô alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ôk menthetetlenek.    21. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsôítették ôt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ô okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ô balgatag szívök megsötétedett.    22. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;    23. És az örökkévaló Istennek dicsôségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.    24. Annakokáért adta is ôket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymást testét megszeplôsítsék;    25. Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtô helyett, a ki mind örökké áldott. Åmen.    26. Annakokáért adta ôket az Isten tisztátlan indulatokra; mert az ô asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:    27. Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élés t egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ô tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.    28. És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adta ôket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;    29. A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszassággal; rakvák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel;    30. Súsárlók, rágalmazók, istengyûlölôk, dölyfösek, kevélyek, dicsekedôk, rosszban mesterkedôk, szüleiknek engedetlenek,    31. Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkûl valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.    32. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvôkkel egyet is értenek.