Rómaiakhoz, Chapter 2

1. Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.    2. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.    3. Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?    4. Avagy megveted az ô jóságának, elnézésének és hosszútûrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?    5. De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyûjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára,    6. A ki megfizet mindenkinek az ô cselekedetei szerint:    7. Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsôséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel;    8. Azoknak pedig, a kik versengôk és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.    9. Nyomorúság és inség minden gonoszt cselekedô ember lelkének, zsidónak elôször meg görögnek;    10. Dicsôség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedônek, zsidónak elôször meg görögnek:    11. Mert nincsen Isten elôtt személyválogatás.    12. Mert a kik törvény nélkûl vétkeztek, törvény nélkûl vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg.    13. (Mert nem azok igazak Isten elôtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.    14. Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettôl a törvény dolgait cselekszik, akkor ôk, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök:    15. Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ô szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ô lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik,)    16. Azon a napon, a melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által.    17. ìmé te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel,    18. És ismered az ô akaratát, és választást tudsz tenni azok között, a melyek különböznek attól, mivelhogy a törvénybôl megtaníttattál;    19. És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetôje, sötétségben levôknek világossága,    20. A balgatagok tanítója a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját.    21. A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?    22. A ki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? a ki útálod a bálványokat, szentségtörô vagy-é?    23. Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?    24. Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva.    25. Mert használ ugyan a körûlmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körûlmetélkedésed körûlmetéletlenséggé lett.    26. Ha tehát a körûlmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ô körûlmetéletlensége nem körûlmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki?    27. És a természettôl fogva körûlmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, a ki a betû és a körûlmetélkedés mellett is a törvénynek megrontója vagy.    28. Mert nem az a zsidó, a ki külsôképen az; sem nem az a körûlmetélés, a mi a testen külsôképen van:    29. Hanem az a zsidó, a ki belsôképen az; és a szívének lélekben, nem betû szerint való körûlmetélése az igazi körûlmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektôl, hanem Istentôl van.