Ruth, Chapter 1

1. És lôn azon napokban, a mikor a bírák bíráskodának, éhség lôn a földön. És elméne egy férfi a Júda Bethlehemébôl, hogy Moáb mezején tartózkodjék; ô meg a felesége, és a két fia.    2. A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiok neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Bethlehemébôl valók. És eljutának Moáb mezejére, és ott valának.    3. Meghala pedig Elimélek, a Naómi férje, és marada ô és az ô két fia.    4. A kik Moábita leányokat vônek feleségûl; az egyiknek neve Orpa, a másiknak neve Ruth. És ott lakozának közel tíz esztendeig.    5. Meghalának ôk is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az ô két fia és férje nélkûl.    6. Felkele azért ô és az ô menyei, és ô visszatére Moáb mezejérôl; mert hallotta vala Moáb mezején, hogy meglátogatta az ùr az ô népét, hogy adjon nékik kenyeret.    7. És kiméne arról a helyrôl, a hol volt, és vele a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda földére,    8. És monda Naómi az ô két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az ô anyjának házához. Cselekedjék az ùr irgalmasságot veletek, a miképen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem!    9. Adja az ùr tinéktek, hogy találjatok nyugodalmat, kiki az ô férje házában. És megcsókolá ôket; és ôk nagy felszóval sírának.    10. És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez!    11. Naómi pedig mondá: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méh emben, a kik férjeitek lehetnének?    12. Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha az éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat:    13. Ugyan megvárhatnátok-é ôket, a míg felnônek? Ugyan megtartóztatnátok-é magatokat miattok, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserûségem, mint a tietek, mert engem talált az ùrnak keze.    14. Azok pedig nagy felszóval tovább sírának. És Orpa megcsókolá az ô napát; Ruth azonban ragaszkodék hozzá.    15. º pedig monda: ìmé a te sógorasszonyod visszatért az ô népéhez, és az ô isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után.    16. Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tôled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.    17. A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. ùgy tegyen velem az ùr akármit, hogy csak a halál választ el engem tôled.    18. Mikor pedig látá, hogy erôsködik vele menni, nem szóla néki többet.    19. És menének mind a ketten, míglen Bethlehembe érkezének. És lôn, hogy mikor Bethlehembe érkezének, megmozdult az egész város miattok, és mondák: Nemde nem Naómi ez?    20. És ô monda nékik: Ne hívjatok engem Naóminak, hívjatok inkább Márának, mert nagy keserûséggel illetett engem a Mindenható.    21. Többed magammal mentem el, és elárvúltan hozott vissza engemet az ùr; miért hívnátok hát engem Naóminak, holott az ùr ellenem fordúlt, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engemet?    22. ìgy tért vissza Naómi, és vele a Moábita Ruth, az ô menye, a ki hazatért Moáb mezejérôl. Megérkezének pedig Bethlehembe az árpaaratás kezdetén.