Ruth, Chapter 2

1. Vala pedig Naóminak egy rokona az ô férje után, elôkelô derék ember Elimélek nemzetségébôl; neve Boáz.    2. És monda a Moábita Ruth Naóminak: Hadd menjek, kérlek, a mezôre, hogy kalászokat szedegessek az után, a kinek szemei elôtt kedvességet találok. És az monda: Menj édes leányom!    3. Elméne azért és odaérkezék, szedegete a mezôn az aratók után, és történetesen oda talált a Boáz szántóföldjére, a ki Elimélek nemzetségébôl való volt.    4. És ímé Boáz kijöve Bethlehembôl, és monda az aratóknak: Az ùr legyen veletek! És ôk mondának néki: Åldjon meg téged az ùr!    5. És monda Boáz az ô szolgájának, a ki az aratók felügyelôje volt: Kié ez a leányzó?    6. És felele a szolga, az aratók felügyelôje, és monda: Az a Moábita leányzó ez, a ki Naómival jött a Moáb mezejérôl.    7. A ki mondá: Hadd szedegessek, kérlek, és hadd tarlózgassak a kévék közt az aratók után. És ide jöve, és itt marada reggeltôl fogva mind mostanig; és csak épen most pihent egy keveset a házban.    8. És mondá Boáz Ruthnak: Ugyan hallod-é édes leányom! Ne menj szedegetni más mezôre és el ne menj innen; hanem menj mindenütt szolgálóim után.    9. Szemeid legy enek a mezôn, a melyet aratnak, és járj utánok. ìmé meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjúhozol, menj az edényekhez és igyál abból, a mit a szolgák merítenek.    10. Akkor ez arczra borula és meghajtá magát a földig, és monda néki: Hogyhogy találtam ilyen kedvességet a te szemeid elôtt, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok?    11. Boáz pedig felele, és monda néki: Bizony elmondtak nékem mindent, a mit cselekedtél a te napaddal, férjed halála után, hogy elhagytad a te atyádat és a te anyádat és a te születésednek földét, és jöttél ahhoz a néphez, a melyet nem ismertél azelôtt.    12. Fizessen meg az ùr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az ùrtól, Izráelnek Istenétôl, a kinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél.    13. Ez pedig monda: Találjak kedvességet a te szemeid elôtt uram, mert megvigasztaltál engem, és mert a te szolgálódnak szívéhez szóltál, holott én nem vagyok a te szolgálóleányaid közûl.    14. És az evésnek idejekor szóla néki Boáz: Jer ide, és egyél a kenyérbôl, és mártsd be a te falatodat az eczetes lébe. És ô leüle az aratók mellé. És pergelt gabonát nyújtott néki, és evett, s jóllakott, sôt még hagyott is.    15. Azután felállott, hogy szedegessen, és Boáz megparancsolta az ô szolgáinak, mondván: A kévék között is hadd szedegessen, és meg ne pirongassátok ôt.    16. Sôt húzogassatok ki néki a kévékbôl is, és hagyogassatok el, hogy szedje fel, és meg ne dorgáljátok ôt.    17. És ô szedegete a mezôn mind estiglen, és kicsépelé, a mit szedegetett, és lett abból szinte egy efa árpa.    18. És felvevé és beméne a városba, és napaasszonya látá, a mit ô szedegetett. Aztán elôvevé és odaadá néki, a mit meghagyott, minekutána jóllakott vala.    19. És monda néki az ô napaasszonya: Hol szedegettél ma, és hol munkálkodtál? Åldott legyen, a ki rád tekintett. És elbeszélte az ô napaasszonyának, hogy kinél munkálkodott, és monda: Annak a férfiúnak a neve, a kinél ma munkálkodtam: Boáz.    20. És monda Naómi az ô menyének: Åldott legyen ô az ùrtól, a ki nem vonta meg irgalmasságát az élôktôl és a megholtaktól! És Naómi monda néki; Közel valónk nékünk az a férfiú; legközelebbi rokonaink közûl való ô.    21. És szóla a Moábita Ruth: Még azt is mondta ô nékem: Menj mindenütt az én munkásaim után, a míg csak el nem végzik az én egész aratásomat.    22. És monda Naómi Ruthnak, az ô menyének: Jó, édes leányom, hogy az ô szolgálóival jársz, ne is találjanak téged más mezôn.    23. ìgy járt ô mindenütt a Boáz szolgálói után, szedegetve, míg az árpaaratás és a búzaaratás bevégzôdött; és az ô napaasszonyával lakott.