Zakariás, Chapter 4

1. Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.    2. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merô arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét csô a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak.    3. És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak baloldalán.    4. És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?    5. És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!    6. És felele, és szóla nékem, mondván: Az ùrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erôvel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.    7. Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel elôtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Åldás, áldás reá!    8. És szóla hozzám az ùr, mondván:    9. A Zorobábel kezei veték meg a ház alapját, és az ô kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.    10. Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ón-követ. Hét van ilyen, az ùrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.    11. És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?    12. És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának ez a két ága, a melyek a két arany csô mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?    13. És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!    14. És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.