Zakariás, Chapter 5

1. Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, egy könyv repül vala.    2. És monda nékem: Mit látsz te? És én mondám: Látok egy repülô könyvet, húsz sing a hossza és tíz sing a széle.    3. És monda nékem: Ez az átok, a mely kihat az egész föld színére; mert mindaz, a ki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni, és mindaz, a ki hamisan esküszik, ehhez képest fog innen kiirtatni.    4. Kibocsátom ezt, szól a Seregeknek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, a ki hamisan esküszik az én nevemre, és ott marad annak házában, és megemészti azt s annak fáit és köveit.    5. Majd kijöve az angyal, a ki beszél vala velem, és monda nékem: Emeld csak fel szemeidet, és lásd meg: micsoda az, a mi kijön?    6. És mondám: Micsoda ez? º pedig mondá: Az, a mi kijön, mérô-edény. És mondá: Ilyen a formájok az egész földön.    7. És ímé, egy kerek ón-darab repül vala, és ül vala egy asszony a mérôedény közepében.    8. És mondá: Ez az istentelenség. És veté ezt a mérô-edény közepébe, a darab ónt pedig veté annak szájára.    9. És felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, két asszony jöve elô, és szél vala szárnyaikban, és szárnyaik olyanok, mint az eszterágnak szárnyai, és felemelék a mérô-edényt a föld és az ég közé.    10. És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Hová viszik ezek a mérô-edényt?    11. És mondá nékem: Hogy házat építsenek annak a Sineár földén, és oda erôsítsék, és ott hagyják azt a maga helyén.