Sofoniás, Chapter 2

1. Térjetek eszetekre s eszméljetek fel, ti, arczátlan nemzet,    2. Mielôtt szûlne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az ùr haragjának tüze, míg rátok nem jön az ùr haragjának napja!    3. Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ô ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az ùr haragjának napján!    4. Mert elhagyottá lesz Gáza, Askelon pedig pusztasággá; Asdódot délben ûzik el, és Ekron kiirtatik.    5. Jaj a tenger vidékén lakóknak, a Kereteusok nemzetségének! Az ùr igéje ellened van, te Kanaán, Filiszteusok földje; elpusztítalak téged, lakatlanná leszel.    6. És a tenger vidéke legelôkké, pásztorok tanyáivá és juhoknak aklaivá lészen.    7. És az a vidék a Júda házának maradékáé lesz, ôk legeltetnek azon; estére Askelon házaiban heverésznek, mert meglátogatja ôket az ùr, az ô Istenök, és visszahozza az ô foglyaikat.    8. Hallottam Moáb gyalázkodását és Ammon fiainak szidalmait, a melyekkel gyalázták népemet, és felfuvalkodtak az ô határok ellen.    9. Azért élek én, mond a Seregeknek Ura, Izráelnek Istene, hogy Moáb olyanná lészen, mint Sodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomora: tövis-termô föld, só-telep és pusztaság örökre; népem maradéka prédálja fel ôket, és nemzetségem ivadékai bírják majd ôket.    10. Ez esik meg rajtok az ô kevélységökért, a miért gyalázkodtak és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen.    11. Rettenetes lesz az ùr ellenök, mert elfogyatja a földnek minden istenét, és néki hódol majd kiki a maga lakhelyén, a pogányoknak is minden szigete.    12. Ti is kúsiak! Fegyverem öli meg ôket.    13. És kinyújtja kezét észak felé, és elveszti Assiriát, Ninivét pusztasággá teszi, kietlenné, mint egy sivatag.    14. És nyájak heverésznek bensejében, mindenféle állatok serege: pelikán és sündisznó hálnak párkányain, az ablakban azoknak szava hangzik, a küszöbön omladék lészen, mert lefosztatott a czédrus!    15. ìmé, a víg város, a bátorságban lakozó, a mely azt mondja vala szívében: Én vagyok és nincs kívülem más! milyen pusztasággá lôn, vadak tanyájává, a ki átmegy rajta, mind süvöltöz és csapkodja kezét.