1. És történt egy napon, hogy Jonathán, a Saul fia azt mondá szolgájának, a ki az ô fegyverét hordozza vala: Jer, menjünk át a Filiszteusok elôôrséhez, mely amott túl van; de atyjának nem mondá meg.
2. Saul pedig Gibea határában, a gránátfa alatt tartózkodék, mely Migron nevû mezôn van; és a nép, mely vele volt, mintegy hatszáz ember vala.
3. És Ahija is, ki Silóban az efódot viseli, fia Akhitobnak az Ikábód testvérének Fineás fiának, a ki az ùr papjának Élinek fia vala. És a nép nem tudta, hogy Jonathán eltávozék.
4. A szorosok között pedig, melyeken keresztûl akara menni Jonathán a Filiszteusok elôôrséhez, volt egy hegyes kôszikla innen, és volt egy hegyes kôszikla túlfelôl. Az egyiknek Boczécz, a másiknak pedig Sené volt a neve.
5. Az egyik sziklacsúcs északra volt, Mikmás átellenében, és a másik délre, Géba átellenében.
6. És monda Jonathán a szolgának, a ki az ô fegyverét hordozá: Jer, menjünk át ezeknek a körûlmetéletleneknek elôôrséhez, talán tenni fog az ùr érettünk valamit, mert az ùr elôtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást.
7. És fegyverhordozója felele néki: Tégy mindent a te szíved szerint; indulj néki, ímé én veled leszek kívánságod szerint.
8. Jonathán pedig monda: Nosza menjünk fel ez emberekhez, és mutassuk meg magunkat nékik.
9. Ha azt mondják nékünk: Várjatok meg, míg oda érkezünk ti hozzátok, akkor álljunk meg helyünkön, és ne menjünk fel hozzájok;
10. Ha pedig azt mondják: Jertek fel mihozzánk, akkor menjünk fel, mert az ùr kezünkbe adta ôket. És ez legyen nékünk a jel.
11. Mikor pedig megmutatták magokat mind ketten a Filiszteusok elôôrsének, mondának a Filiszteusok: ìmé a zsidók kijôdögélnek a barlangokból, a hova rejtôzének.
12. És szólának némelyek az elôôrs emberei közûl Jonathánnak és az ô fegyverhordozójának, és mondák: Jertek fel mi hozzánk, és valamit mondunk néktek. Akkor monda Jonathán az ô fegyverhordozójának: Jôjj fel utánam, mert az ùr Izráel kezébe adta ôket.
13. És felmászott Jonathán négykézláb, és utána az ô fegyverhordozója. És hullanak vala Jonathán elôtt, és fegyverhordozója is öldököl utána.
14. És az elsô ütközet, melyben Jonathán és fegyverhordozója mintegy húsz embert ölének meg, egy hold földön egy fél barázda hosszányin volt.
15. És félelem támada a táborban, a mezôn és az egész nép között; az elôôrs és a dúló sereg-azok is megrémülének-és a föld megrendüle; és Istentôl való rettegés lôn.
16. És megláták a Saul ôrei Benjámin városában, Gibeában, hogy a sokaság elszéledett és ide-oda elszóratott.
17. Akkor monda Saul a népnek, mely vele volt: Nosza vegyétek számba a népet, és vizsgáljátok meg, ki ment el mi közûlünk; és mikor számba vették, ímé Jonathán és az ô fegyverhordozója nem valának ott.
18. És monda Saul Ahijának: Hozd elô az Isten ládáját; mert az Isten ládája akkor Izráel fiainál vala.
19. És történt, hogy a míg Saul a pappal beszéle, a Filiszteusok táborában mind nagyobb lôn a zsibongás. Monda azért Saul a papnak: Hagyd abba, a mit kezdettél.
20. És felkiálta Saul és a nép, mely vele volt, és elmenének az ütközetre. Ott pedig egyik a másik ellen harczola, és igen nagy zûrzavar lôn.
21. És azok a zsidók is, kik mint azelôtt is, a Filiszteusokkal valának, s velök együtt feljövének a táborba és a körûl valának, azok is Izráel népéhez csatlakozának, mely Saul és Jonathán mellett vala.
22. És Izráelnek mindazon férfiai, kik elrejtôzének Efraim hegységében, mikor meghallották, hogy a Filiszteusok menekültek, azok is üldözni kezdék ôket a harczban.
23. És megsegíté az ùr azon a napon Izráelt. És a harcz Béth-Avenen túl terjede.
24. És Izráel népe igen elepedett vala azon a napon, mert Saul esküvel kényszeríté a népet, mondván: Åtkozott az, a ki kenyeret eszik estvéig, míg bosszút állok ellenségeimen, azért az egész nép semmit sem evék.
25. És az egész föld népe eljuta az erdôbe, hol méz vala a föld szinén.
26. Mikor pedig a nép beméne az erdôbe, jóllehet folyt a méz, mindazáltal senki sem érteté kezét szájához, mert félt a nép az eskü miatt.
27. Jonathán azonban nem hallotta vala, hogy atyja megesketé a népet, és kinyújtá a vesszô végét, mely kezében vala, és bemártá azt a lépesmézbe, és kezét szájához vivé; és felvidulának az ô szemei.
28. Szóla pedig valaki a nép közûl, és mondá: Atyád ünnepélyesen megesketé a népet, mondván: Åtkozott az, a ki csak kenyeret is eszik ma, és e miatt a nép kimerüle.
29. És monda Jonathán: Atyám bajba vitte az országot; lássátok mennyire felvidulának szemeim, hogy ízlelék egy keveset ebbôl a mézbôl.
30. Hátha még a nép jól evett volna ma ellenségeinek zsákmányából, melyet talált! Vajjon nem nagyobb lett volna-é akkor a Filiszteusok veresége?!
31. És megverék azon a napon a Filiszteusokat Mikmástól Ajálonig. És a nép nagyon kimerüle.
32. Akkor a nép a prédának esék, és fogának juhot, ökröt és borjúkat, és megölék a földön, és megevé a nép vérestôl.
33. Megjelenték azért Saulnak, és mondának: ìmé a nép vétkezik az ùr ellen, mert vérrel elegy eszik. º pedig monda: Hûtlenül cselekedtek, gördítsetek azért most hozzám egy nagy követ.
34. Monda továbbá Saul: Menjetek el mindenfelé a nép között, és mondjátok meg nékik, hogy mindenki a maga ökrét és mindenki a maga juhát hozza én hozzám, és itt öljétek meg és egyétek meg, és nem fogtok vétkezni az ùr ellen, vérrel elegy evén. Akkor elhozta az egész nép, kézzel fogván ki-ki a maga ökrét azon éjjel, és ott megölék.
35. Saul pedig oltárt épített az ùrnak; azt az oltárt építé elôször az ùrnak.
36. És monda Saul: Menjünk le ez éjjel a Filiszteusok után, és foszszuk ki ôket virradtig, és senkit se hagyjunk meg közülök. Azok pedig mondának: A mint néked tetszik, úgy cselekedjél mindent. De a pap azt mondá: Járuljunk ide az Istenhez.
37. És megkérdezé Saul az Istent: Lemenjek-é a Filiszteusok után? Izráelnek kezébe adod-é ôket? De ô nem felelt néki azon a napon.
38. Monda azért Saul: Jertek ide mindnyájan, a népnek oszlopai, hogy megtudjátok és meglássátok, kiben volt ez a bûn ma?
39. Mert él az ùr, a ki Izráelt oltalmazza, hogy ha fiamban, Jonathánban volna is, meg kell halnia; és az egész nép közûl senki sem felel néki.
40. És monda egész Izráelnek: Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig és az én fiam, Jonathán legyünk a másik oldalon. És válaszola a nép Saulnak: A mint néked tetszik, úgy cselekedjél.
41. Akkor szóla Saul az ùrnak, Izráel Istenének: Szolgáltass igazságot! És kiválasztaték Jonathán és Saul, a nép pedig megmeneküle.
42. És monda Saul: Vessetek sorsot közöttem és fiam Jonathán között. És kiválasztaték Jonathán.
43. Akkor monda Saul Jonathánnak: Mondd meg nékem, mit cselekedtél? Jonathán pedig elbeszélte néki, és monda: A pálcza végével, mely kezemben vala, ízlelék egy keveset a mézbôl; itt vagyok, haljak meg!
44. És Saul monda: ùgy cselekedjék az ùr most és ezután is, hogy meg kell halnod Jonathán.
45. A nép azonban monda Saulnak: Jonathán haljon-é meg, a ki ezt a nagy szabadulást szerezte Izráelben? Távol legyen! Él az ùr, hogy egyetlen hajszála sem esik le fejérôl a földre, mert Istennek segedelmével cselekedte ez ma. Megváltá azért a nép Jonathánt, és nem hala meg.
46. Akkor Saul megtére a Filiszteusok üldözésébôl; a Filiszteusok pedig az ô helyökre haza menének.
47. Miután tehát Saul átvette a királyságot Izráel felett, hadakozék minden ellenségivel mindenfelé: Moáb ellen és Ammon fiai ellen és Edom ellen és a Czobeusok királyai ellen és a Filiszteusok ellen; és mindenütt, a hol megfordula, keményen cselekedék.
48. És sereget gyûjtvén, megverte Amáleket, és megszabadítá Izráelt fosztogatóinak kezébôl.
49. Valának pedig Saul fiai: Jonathán, Jisvi és Málkisua; és két leányának neve: az idôsebbiknek Méráb, és a kisebbiknek neve Mikál.
50. És Saul feleségét Akhinóámnak hívták, a ki Akhimaás leánya volt. Seregének vezetôjét pedig Abnernek hívták, a ki Saul nagybátyjának, Nérnek volt a fia;
51. Mert Kis a Saul atyja és Nér az Abner atyja, Abiel fiai valának.
52. A Filiszteusok elleni háború pedig igen heves volt Saulnak egész életében; azért, a hol csak látott Saul egy-egy erôs vagy egy-egy bátor férfit, azt magához fogadta.
| 
