1. És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az ùr, hogy királylyá kenjelek fel téged az ô népe, az Izráel felett; most azért figyelj az ùr beszédének szavára.
2. ìgy szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból.
3. Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemôt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.
4. És összehívá Saul a népet, és megszámlálá ôket Thélaimban, kétszázezer gyalogost, és Júdából tízezer embert.
5. És elméne Saul Amálek városáig, és megütközék ott egy völgyben.
6. És monda Saul a Kéneusnak: Menjetek, távozzatok el, menjetek ki az Amálekiták közûl, hogy velök együtt téged is el ne veszesselek, mert te irgalmasságot cselekedtél Izráel minden fiaival, mikor Égyiptomból feljövének. És eltávozék Kéneus az Amálekiták közûl.
7. Saul pedig megveré Amáleket Havilától fogva egészen addig, a merre Súrba mennek, mely Égyiptom átellenében van.
8. És Agágot, az Amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányatá.
9. Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, a mi jó vala, nem akarták azokat elpusztítani, hanem a mi megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztíták.
10. Akkor szóla az ùr Sámuelnek, mondván:
11. Megbántam, hogy Sault királylyá tettem, mert eltávozott tôlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az ùrhoz egész éjszaka.
12. És korán felkele Sámuel, hogy találkozzék Saullal reggel; és hírül adák Sámuelnek, ezt mondván: Saul Kármelbe ment, és ímé emlékoszlopot állított magának; azután megfordula, és tovább ment és lement Gilgálba,
13. És a mint Sámuel Saulhoz érkezék, monda néki Saul: Åldott vagy te az ùrtól! Én végrehajtám az ùrnak parancsolatját.
14. Sámuel azonban monda: Micsoda az a juhbégetés, mely füleimbe hat és az az ökörbôgés, melyet hallok?
15. És monda Saul: Az Amálekitáktól hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az ùrnak, a te Istenednek; a többit pedig elpusztítottuk.
16. Akkor monda Sámuel Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam néked, a mit az ùr mondott nékem ez éjjel. º pedig monda néki: Beszélj.
17. Monda azért Sámuel: Nemde kicsiny valál te a magad szemei elôtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az ùr királylyá kent fel téged Izráel felett?!
18. És elkülde az ùr téged az úton, és azt mondá: Menj el, és pusztítsd el az Amálekitákat, kik vétkezének; és hadakozzál ellenök, míg megsemmisíted ôket.
19. Miért nem hallgattál az ùrnak szavára, és miért estél néki a prédának, és cselekedted azt, a mi bûnös az ùr szemei elôtt?
20. És felele Saul Sámuelnek: Én bizonyára hallgattam az ùr szavára, és azon az úton jártam, a melyre engem az ùr elküldött; és elhoztam Agágot, az Amálekiták királyát, és az Amálekitákat elpusztítottam.
21. A nép azonban elvette a prédából a megsemmisítésre rendelt juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az ùrnak, a te Istenednek Gilgálban.
22. Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az ùr elôtt az égô- és véres áldozat, mint az ùr szava iránt való engedelmesség? ìmé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!
23. Mert, mint a varázslásnak bûne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az ùrnak beszédét, ô is megvetett téged, hogy ne légy király.
24. Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az ùrnak szavát és a te beszédedet; de mivel féltem a néptôl, azért hallgattam szavokra.
25. Most azért bocsásd meg az én vétkemet, és térj vissza velem, hogy könyörögjek az ùrnak.
26. Sámuel pedig monda Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az ùrnak beszédét, és az ùr is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel felett.
27. És mikor megfordúla Sámuel, hogy elmenjen, megragadta felsô ruhájának szárnyát, és leszakada.
28. Akkor monda néki Sámuel: Elszakítá tôled az ùr a mai napon Izráelnek királyságát, és adta azt felebarátodnak, a ki jobb náladnál.
29. Izráelnek erôssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ô, hogy valamit megbánjon.
30. És ô monda: Vétkeztem, mindazáltal becsülj meg engem népemnek vénei elôtt és Izráel elôtt, és velem térj vissza, hogy könyörögjek az ùrnak, a te Istenednek.
31. Visszatére azért Sámuel Saullal, és könyörgött Saul az ùrnak.
32. Sámuel pedig monda: Hozzátok ide elômbe Agágot, Amálek királyát. És elméne Agág kényesen ô hozzá, és monda Agág: Bizonyára eltávozék a halál keserûsége.
33. És monda Sámuel: Miként a te kardod asszonyokat tett gyermektelenekké, úgy legyen gyermektelenné minden asszonyok felett a te anyád! És darabokra vagdalá Sámuel Agágot az ùr elôtt Gilgálban.
34. Ezután Sámuel elment Rámába, Saul pedig felment az ô házához Gibeába, Saul városába.
35. És Sámuel nem látogatá meg többé Sault egész halálának idejéig; de bánkódék Sámuel Saul miatt. Az ùr pedig megbánta, hogy királylyá tette Sault Izráel felett.
| 
