1 Sámuel, Chapter 16

1. És monda az ùr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem ôt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közûl választottam magamnak királyt.    2. Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az ùr: Vígy magaddal egy üszôt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az ùrnak áldozzam.    3. És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, a kit mondándok néked.    4. És Sámuel megcselekedé, a mit az ùr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén, mondának: Békességes-é a te jöveteled?    5. º pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az ùrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az ô fiait pedig megszentelé, és elhívá ôket az áldozatra.    6. Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az ùr elôtt van az ô felkentje!    7. Az ùr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ô külsôjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem ôt. Mert az ùr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme elôtt van, de az ùr azt nézi, mi a szívben van.    8. Szólítá azért Isai Abinádábot, és elvezeté ôt Sámuel elôtt; ô pedig monda: Ez sem az, kit az ùr választa.    9. Elvezeté azután elôtte Isai Sammát; ô pedig monda: Ez sem az, a kit az ùr választa.    10. És így elvezeté Isai Sámuel elôtt mind a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közûl választott az ùr.    11. Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? º pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé ô a juhokat ôrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide ôt, mert addig nem fogunk leülni, míg ô ide nem jön.    12. Elkülde azért, és elhozatá ôt. (º pedig piros vala, szép szemû és kedves tekintetû.) És monda az ùr: Kelj fel és kend fel, mert ô az.    13. Vevé azért Sámuel az olajos szarut, és felkené ôt testvérei között. És attól a naptól fogva az ùrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.    14. És az ùrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni ôt, mely az ùrtól küldetett.    15. És mondának Saul szolgái néki: ìmé most az Istentôl küldött gonosz lélek gyötör téged!    16. Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentôl küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.    17. És monda Saul az ô szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.    18. Akkor felele egy a szolgák közûl, és monda: ìmé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erôs vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az ùr vele van.    19. Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat Dávidot, ki a juhok mellett van.    20. Isai pedig vôn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlô bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az ô fiától, Dávidtól.    21. Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz és megálla elôtte, az igen megszerette ôt, és fegyverhordozója lôn néki.    22. És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem ôt.    23. És lôn, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönynyebüle és jobban lôn, és a gonosz lélek eltávozék tôle.