1. És összegyûjték a Filiszteusok seregeiket a harczra, és összegyûlének Sokónál, mely Júdában van, és táborozának Sokó és Azéka között, Efes-Dammimnál.
2. Saul és az Izráeliták pedig összegyûlének, és tábort ütének az Elah völgyében; és csatarendbe állának a Filiszteusok ellen.
3. És a Filiszteusok a hegyen állottak innen, az Izráeliták pedig a hegyen állottak túlfelôl, úgy hogy a völgy közöttük vala.
4. És kijöve a Filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, a kit Góliáthnak hívtak, Gáth városából való, kinek magassága hat sing és egy arasz vala.
5. Fején réz sisak vala és pikkelyes pánczélba volt öltözve; a pánczél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala.
6. Lábán réz lábpánczél és vállain réz paizs volt.
7. És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklus vasból volt; és elôtte megy vala, ki a paizst hordozza vala.
8. És megállván, kiálta Izráel csatarendjeinek, és monda nékik: Miért jöttetek ki, hogy harczra készüljetek? Avagy nem Filiszteus vagyok-é én és ti Saul szolgái? Válaszszatok azért magatok közûl egy embert, és jôjjön le hozzám.
9. Ha azután meg bír velem vívni és engem legyôz: akkor mi a ti szolgáitok leszünk; ha pedig én gyôzöm le ôt és megölöm: akkor ti legyetek a mi szolgáink, hogy szolgáljatok nékünk.
10. Monda továbbá a Filiszteus: Én gyalázattal illetém a mai napon Izráel seregét, állítsatok azért ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással.
11. Mikor pedig meghallotta Saul és az egész Izráel a Filiszteusnak ezt a beszédét, megrettenének és igen félnek vala.
12. És Dávid, Júda városából, Bethlehembôl való amaz Efratita embernek volt a fia, a kit Isainak hívtak, a kinek nyolcz fia volt, és e férfiú a Saul idejében vén ember vala, emberek közt korban elôhaladt.
13. És Isainak három idôsebbik fia Saullal elment a háborúba. Az ô három fiának pedig, a kik a háborúba menének, ezek valának neveik: az idôsebbik Eliáb, a második Abinádáb és a harmadik Samma.
14. És Dávid volt a legkisebbik. Mikor pedig a három idôsebb elment Saul után:
15. Dávid elméne és visszatére Saultól, hogy atyjának juhait ôrizze Bethlehemben.
16. A Filiszteus pedig elôjön vala reggel és estve, és kiáll vala negyven napon át.
17. És monda Isai az ô fiának Dávidnak: Vedd testvéreid számára ezt az efa pergelt búzát és ezt a tíz kenyeret, és sietve vidd el a táborba testvéreidhez.
18. Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-é, és hozz tôlük jelt.
19. Saul pedig azokkal együtt és az egész Izráel az Elah völgyében valának, hogy harczolnának a Filiszteusok ellen.
20. Felkele azért Dávid korán reggel, és a nyájat egy pásztorra bízván, felvette a terhet és elment, a mint meghagyta néki Isai; és eljutott a tábor kerítéséhez; a sereg pedig, mely kivonult csatarendben, hadi zajt támasztott.
21. És csatarendbe állának Izráel és a Filiszteusok, csatarend csatarend ellen.
22. Akkor Dávid rábízta a holmit arra, a ki a hadi szerszámokat ôrzi, és elfuta a harcztérre, és odaérve, kérdezôsködék testvéreinek állapota felôl.
23. És míg ô beszélt velök, ímé a bajnok férfi, a Góliáth nevû Filiszteus, a ki Gáthból való volt, eljöve a Filiszteusok csatarendei közûl, és most is hasonlóképen beszél vala; és meghallá ezt Dávid.
24. Az Izráeliták pedig, mikor látták azt a férfit, mindnyájan elfutának elôle, és igen félnek vala.
25. És mondának az Izráeliták: Láttátok-é azt a férfit, a ki feljöve? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izráelt. Ha valaki megölné ôt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is néki adná, és atyjának házát szabaddá tenné Izráelben.
26. És szóla Dávid azoknak az embereknek, a kik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, a ki megöli ezt a Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelrôl? Mert kicsoda ez a körûlmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élô Istennek seregét?!
27. A nép pedig e beszéd szerint felele néki, mondván: Ez történik azzal az emberrel, a ki megöli ôt.
28. És meghallá Eliáb az ô nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszéle; és nagyon megharaguvék Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, a mely a pusztában van? Ismerem vakmerôségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet!
29. Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? hiszen csak szóbeszéd volt ez.
30. És elfordula tôle egy másikhoz, és ugyan úgy szóla, mint korábban, és a nép is az elôbbi beszéd szerint válaszola néki.
31. És mikor meghallották azokat a szavakat, a melyeket Dávid szóla, megmondák Saulnak, ki magához hívatá ôt.
32. És monda Dávid Saulnak: Senki se csüggedjen el e miatt; elmegy a te szolgád és megvív ezzel a Filiszteussal.
33. Saul pedig monda Dávidnak: Nem mehetsz te e Filiszteus ellen, hogy vele megvívj, mert te gyermek vagy, ô pedig ifjúságától fogva hadakozó férfi vala.
34. És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közûl:
35. Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakálánál fogva, és levágtam és megöltem ôt.
36. A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte: ùgy lesz azért e körûlmetéletlen Filiszteus is, mint azok közûl egy, mert gyalázattal illeté az élô Istennek seregét.
37. És monda Dávid: Az ùr, a ki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezébôl, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezébôl is. Akkor monda Saul Dávidnak: Eredj el, és az ùr legyen veled!
38. És felöltözteté Saul Dávidot a maga harczi ruhájába; réz sisakot tett a fejére, és felöltözteté ôt pánczélba.
39. Akkor Dávid felköté kardját harczi ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és leveté azokat Dávid magáról.
40. És kezébe vette botját, és kiválasztván magának a patakból öt síma kövecskét, eltevé azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és parittyájával kezében közeledék a Filiszteushoz.
41. Akkor elindult a Filiszteus is, és Dávidhoz közeledék, az az ember pedig, a ki a paizsát hordozza, elôtte vala.
42. Mikor pedig oda tekinte a Filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette ôt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetû.
43. És monda a Filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-é én, hogy te bottal jösz reám? És szidalmazá a Filiszteus Dávidot Istenével együtt.
44. Monda továbbá a Filiszteus Dávidnak: Jôjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam.
45. Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizszsal jösz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illetél.
46. A mai napon kezembe ad téged az ùr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene.
47. És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az ùr, mert az ùré a had, és ô titeket kezünkbe fog adni.
48. És mikor a Filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledék: Dávid is sietett és futott a viadalra a Filiszteus elé.
49. És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a Filiszteust, úgy, hogy a kô homlokába mélyede, és arczczal a földre esék.
50. ìgy Dávid erôsebb volt a Filiszteusnál, parittyával és kôvel. És levágta a Filiszteust és megölte ôt, pedig kard nem is vala a Dávid kezében.
51. És oda futott Dávid, és reá állott a Filiszteusra, és vevé annak kardját, kirántotta hüvelyébôl, és megölé ôt, és fejét azzal levágta. A Filiszteusok pedig a mint meglátták, hogy az ô hôsük meghalt, megfutamodának.
52. És felkelének Izráel és Júda férfiai és felkiáltának, és üldözék a Filiszteusokat egészen Gáthig és Ekron kapujáig. És hullának a Filiszteusok sebesültjei a Saraim felé vezetô úton Gáthig és Ekronig.
53. Visszatérének azután Izráel fiai a Filiszteusok üldözésébôl, és feldúlták azoknak táborát.
54. Dávid pedig felvevé a Filiszteusnak fejét, és elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig a maga sátorába rakta le.
55. Saul pedig mikor látta, hogy Dávid kiment a Filiszteus elé, monda Abnernek, a sereg fôvezérének: Abner! ki fia e gyermek? És felele Abner: Él a te lelked oh király, hogy nem tudom!
56. És monda a király: Kérdezd meg tehát, hogy ki fia ez az ifjú?
57. És a mint visszajött Dávid, miután megölte a Filiszteust, megfogá ôt Abner, és Saulhoz vitte; és a Filiszteusnak feje kezében vala.
58. És monda néki Saul: Ki fia vagy te, oh gyermek? Dávid pedig felele: A te szolgádnak, a Bethlehembôl való Isainak a fia vagyok.
| 
