1. Minekutána pedig elvégezte a Saullal való beszélgetést, a Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette ôt, mint a saját lelkét.
2. És Saul magához vevé ôt azon a napon, és nem engedé, hogy visszatérjen atyja házához.
3. És szövetséget kötének Jonathán és Dávid egymással, mivel úgy szerette ôt, mint a saját lelkét.
4. És Jonathán leveté felsô ruháját, a mely rajta volt, és Dávidnak adta, sôt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét.
5. És elméne Dávid mindenüvé, a hová Saul küldé, és magát eszesen viseli vala. És Saul a harczosok fölé tevé ôt, és kedves lôn az egész nép elôtt, és a Saul szolgái elôtt is.
6. És a mint hazafelé jövének, mikor Dávid visszatért, miután a Filiszteusokat leverte, kimentek az asszonyok Saul király elé Izráelnek minden városaiból, hogy énekeljenek és körben tánczoljanak, dobokkal, vígassággal és tomborákkal.
7. És énekelni kezdének az asszonyok, kik vígadozának és mondának: Megverte Saul az ô ezerét és Dávid is az ô tízezerét.
8. Saul pedig igen megharaguvék, és gonosznak tetszék az ô szemei elôtt ez a beszéd, és monda: Dávidnak tízezeret tulajdonítanak és nékem tulajdonítják az ezeret, így hát már csak a királyság hiányzik néki.
9. Saul azért attól a naptól kezdve rossz szemmel néz vala Dávidra, sôt azután is.
10. Másnap pedig megszállta Sault az Istentôl küldött gonosz lélek, és prófétálni kezde a maga házában; Dávid pedig hárfázott kezével, mint naponként szokta, és a dárda Saul kezében vala.
11. És elhajítá Saul a dárdát, azt gondolván: Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid két ízben is félrehajolt elôle.
12. És félni kezde Saul Dávidtól, mert az ùr vele volt, Saultól pedig eltávozék.
13. És Saul elbocsátá ôt magától és ezredesévé tevé; és kimegy vala és bejô vala a nép elôtt.
14. És Dávid minden útjában magát eszesen viseli vala, mert az ùr vele volt.
15. Mikor pedig látta Saul, hogy ô igen eszesen viseli magát, félni kezde tôle.
16. De az egész Izráel és Júda szereté Dávidot, mert ô elôttük méne ki és jöve be.
17. És monda Saul Dávidnak: ìmé idôsebbik leányomat, Mérábot néked adom feleségül, csak légy az én vitéz fiam, és harczold az ùrnak harczait; mert azt gondolá Saul: Ne az én kezem által vesszen el, hanem a Filiszteusok keze által.
18. Dávid pedig monda Saulnak: Kicsoda vagyok én, és micsoda az én életem, és atyámnak családja Izráelben, hogy a királynak veje legyek?
19. De történt abban az idôben, mikor Mérábot, a Saul leányát Dávidnak kellett volna adni, hogy a Meholáthból való Hadrielnek adták ôt feleségül.
20. Mikál, a Saul lánya azonban megszereté Dávidot, és mikor ezt megmondák Saulnak, tetszék néki a dolog.
21. És monda Saul: Néki adom ôt, hogy ô legyen veszedelmére és a Filiszteusok keze legyen ellene. Monda azért Saul Dávidnak másodízben: Légy tehát most az én vôm.
22. És megparancsolá Saul az ô szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titokban, mondván: ìmé a király jóindulattal van irántad, és szolgái is mind szeretnek téged, légy azért veje a királynak.
23. És elmondák a szolgák Dávid elôtt e beszédeket. Dávid pedig monda: Olyan kicsiny dolog elôttetek, hogy a király vejévé legyen valaki, holott én szegény és megvetett ember vagyok?
24. És megmondák Saulnak az ô szolgái, mondván: Ezt meg ezt mondta Dávid.
25. Saul pedig monda: Mondjátok meg Dávidnak: Nem kiván a király más jegyajándékot, hanem csak száz Filiszteus elôbôrét, hogy bosszút állj a király ellenségein; mert Saul a Filiszteusok keze által akará Dávidot elpusztítani.
26. Megmondák azért az ô szolgái Dávidnak e beszédeket; és tetszék ez a dolog Dávidnak, hogy a király veje legyen. A kitûzött napok még el sem telének,
27. Mikor Dávid felkelt, és elment embereivel együtt, és levágott a Filiszteusok közûl kétszáz férfit; és elhozá Dávid elôbôreiket, és mind beadta azokat a királynak, hogy a királynak veje lehessen. És néki adá Saul az ô leányát, Mikált, feleségül.
28. Mikor pedig Saul látta és megtudta, hogy az ùr Dáviddal van, és Mikál, a Saul leánya szereti ôt:
29. Akkor Saul még inkább félni kezde Dávidtól. És Saul ellensége lôn Dávidnak teljes életében.
30. A Filiszteusok vezérei pedig gyakran betörnek vala, de valahányszor betörének, Dávid Saul minden szolgáinál eszesebben viselé magát; azért felette híressé lôn az ô neve.
| 
