1 Sámuel, Chapter 19

1. És szóla Saul fiának, Jonathánnak és a többi szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot; de Jonathán, a Saul fia nagyon szereté ôt.    2. Megmondá azért Jonathán Dávidnak, mondván: Az én atyám, Saul azon van, hogy téged megöljön, azért vigyázz magadra reggel; titkos helyen tartózkodjál és rejtsd el magad.    3. Én pedig kimegyek, és atyám mellett megállok a mezôn, a hol te leszesz, és beszélni fogok atyámmal felôled, és meglátom, mint lesz, és tudtodra adom néked.    4. És Jonathán kedvezôen nyilatkozék Dávid felôl az ô atyja, Saul elôtt, és monda néki: Ne vétkezzék a király Dávid ellen, az ô szolgája ellen, mert ô nem vétett néked, sôt szolgálata felette hasznos volt néked.    5. Mert ô koczkára tette életét és megverte a Filiszteust, és az ùr nagy szabadulást szerze az egész Izráelnek. Te láttad azt és örültél rajta; miért vétkeznél azért az ártatlan vér ellen, megölvén Dávidot ok nélkül.    6. És hallgatott Saul Jonathán szavára, és megesküvék Saul: Él az ùr, hogy nem fog megöletni!    7. Akkor szólítá Jonathán Dávidot, és megmondá néki Jonathán mind e beszédeket; és Saulhoz vezeté Jonathán Dávidot, a ki ismét olyan lôn elôtte, mint annakelôtte.    8. A háború pedig ismét megkezdôdék, és Dávid kivonula, és harczola a Filiszteusok ellen, és nagy vereséget okozott nékik, és azok elfutának elôle.    9. Az Istentôl küldött gonosz lélek azonban megszállta Sault, mikor házában ült és dárdája kezében vala; Dávid pedig pengeté a hárfát kezével.    10. Akkor Saul a dárdával Dávidot a falhoz akará szegezni, de félrehajolt Saul elôl, és a dárda a falba verôdött. Dávid pedig elszalada, és elmenekült azon éjjel.    11. És követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek és reggel megöljék ôt. De tudtára adá Dávidnak Mikál, az ô felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet ez éjjel, holnap megölnek.    12. És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon; ô pedig elment és elszalada, és megmenté magát.    13. És vevé Mikál a theráfot és az ágyba fekteté azt, és feje alá kecskeszôrbôl készült párnát tett, és betakará lepedôvel.    14. Mikor pedig Saul elküldé a követeket, hogy Dávidot megfogják, azt mondá: Dávid beteg.    15. És Saul elküldé ismét a követeket, hogy megnézzék Dávidot, mondván: Ågyastól is hozzátok ôt elômbe, hogy megöljem ôt.    16. És mikor a követek oda menének: ímé, a theráf volt az ágyban, és feje alatt a kecskeszôrbôl készült párna volt.    17. Akkor monda Saul Mikálnak: Mi dolog, hogy engem úgy megcsaltál? elbocsátád az én ellenségemet, és ô elmenekült. És felele Mikál Saulnak: º mondá nékem, bocsáss el engem, vagy megöllek téged.    18. Dávid pedig elfutván, megszabadula; és elment Sámuelhez Rámába, és elbeszélte néki mindazt, a mit Saul vele cselekedett. Elméne ezután ô és Sámuel, és Nájóthban tartózkodának.    19. És tudtára adák Saulnak, mondván: ìmé Dávid Nájóthban van, Rámában.    20. Követeket külde azért Saul, hogy Dávidot fogják meg. A mint azonban meglátták a prófétáknak seregét, a kik prófétálának, és Sámuelt, a ki ott állott, mint az ô elôljárójuk: akkor az Istennek lelke Saul követeire szállott, és azok is prófétálának.    21. Mikor pedig megmondták Saulnak, más követeket külde, és azok is prófétálának. Akkor harmadízben is követeket külde Saul, de azok is prófétálának.    22. Elméne azért ô maga is Rámába. És a mint a nagy kúthoz érkezék, mely Székuban van, megkérdezé, mondván: Hol van Sámuel és Dávid? És felelének: ìmé Nájóthban, Rámában.    23. És elméne oda Nájóthba, Rámában. És az Istennek lelke szálla ô reá is, és folytonosan prófétála, míg eljutott Nájóthba, Rámában.    24. És leveté az ô ruháit, és prófétála, ô is Sámuel elôtt és ott feküvék meztelenûl azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-é?