1. Lôn pedig az esztendô fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ô szolgáit ô vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.
2. És lôn estefelé, mikor felkelt Dávid az ô ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetôrôl egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetû vala.
3. És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felôl, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége?
4. Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá ôt; ki beméne ô hozzá, és vele hála, mikor az ô tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az ô házához.
5. És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem!
6. Akkor Dávid izene Joábnak: Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz.
7. Mikor pedig eljutott Uriás ô hozzá, megkérdé ôt Dávid Joábnak békessége felôl, a népnek békessége felôl és a harcz folyása felôl.
8. Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot külde utána.
9. Uriás azonban lefeküvék a királyi palota bejárata elôtt az ô urának minden szolgáival, és nem méne a maga házához.
10. És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az ô házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz?
11. Felele Uriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyilt mezôn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? ùgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt!
12. Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott marada azért Uriás Jeruzsálemben az nap és más napra kelve is.
13. Ennekutána hivatá ôt Dávid, és ô vele evék és ivék, és lerészegíté ôt, és kiméne estve aludni az ô ágyára, az ô urának szolgáival együtt, de házához nem méne alá.
14. Megvirradván pedig, levelet íra Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el.
15. ìrá pedig a levélben, mondván: Ållassátok Uriást legelôl, a hol a harcz leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.
16. Lôn azért, hogy mikor ostromlá Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, a hol tudja vala, hogy erôs vitézek vannak.
17. Kijövén azért a városbeli nép, megharczolának Joábbal, és elhullának egyesek a nép közûl, Dávid szolgái közûl, és a Hitteus Uriás is meghala.
18. Követet külde akkor Joáb, és megizené Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását.
19. És megparancsolá a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen elôadtad a királynak,
20. És ha a király haragra lobbanva, azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harczolni? Avagy nem tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a kôfalról?
21. Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérubbóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-é agyon a kôfalról egy malomkôdarabbal és meghala Tébesben? Azért miért mentetek közel a kôfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád a Hitteus Uriás is meghalt.
22. Elméne azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélé Dávidnak mindazt, a mivel megbízta volt ôt Joáb.
23. És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erôt vettek felettünk, és a mezôre kijöttek ellenünk, de mi visszaûztük ôket a kapu bejáratáig;
24. Azonban a kôfalról lövöldözének a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közûl egyesek meghaltak; és a te szolgád a Hitteus Uriás is meghalt.
25. Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál a miatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. ìgy biztasd ôt.
26. Meghallá pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az ô férje, és siratá az ô férjét.
27. És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette külde Dávid és házába viteté ôt és lôn néki felesége, és szüle néki egy fiat. De ez a dolog nem tetszék az ùrnak.
| 
