2 Sámuel, Chapter 12

1. Elküldé azért az ùr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.    2. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának;    3. A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nôstény báránykájánál, a melyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya.    4. Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az ô ökrei és juhai közûl hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belôle, a ki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytôl az ô bárányát, és azt fôzeté meg a vendégnek, a ki hozzá ment.    5. Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az ùr, hogy halálnak fia az az ember, a ki azt cselekedte.    6. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett.    7. És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ùr Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezébôl.    8. És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennekfelette néked adtam Izráelnek és Judának házát: és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked.    9. Miért vetetted meg az ùrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos ô elôtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ô feleségét magadnak vetted feleségûl; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg.    10. Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.    11. Ezt mondja az ùr: ìmé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal.    12. Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel elôtt és napvilágnál cselekeszem azt.    13. Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ùr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az ùr is elvette a te bûnödet, nem fogsz meghalni    14. Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az ùr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, a ki lett néked, bizonynyal meghal.    15. Ezekután elméne Nátán az ô házához. És megveré az ùr a gyermeket, a kit az Uriás felesége szült vala Dávidnak; és megbetegedék.    16. És könyörge Dávid az Istennek a gyermekért, és bôjtöle is Dávid, és bemenvén, a földön feküvék éjjel.    17. Felkelének azért az ô házának vénei, és menének ô hozzá, hogy felemeljék ôt a földrôl: de nem akará, és nem is evék ô velek kenyeret.    18. Hetednapra azért meghala a gyermek, és nem merik vala a Dávid szolgái néki megmondani, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondják vala: ìmé, még mikor a gyermek élt, szólottunk néki és meg sem hallotta szónkat; hogyan mondanánk meg néki, hogy meghalt a gyermek, hogy magának bajt szerezzen?    19. Látván pedig Dávid, hogy az ô szolgái suttognak, eszébe vevé Dávid, hogy meghalt a gyermek, és monda Dávid az ô szolgáinak: Meghalt-é a gyermek? Azok mondának: Meghalt.    20. Felkelvén azért Dávid a földrôl, megmosdék és megkené magát és más ruhát vôn magára, és bemenvén az ùr házába, imádkozék. Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és evék.    21. Akkor mondának az ô szolgái néki: Mi dolog ez, a mit míveltél? Míg a gyermek élt, bôjtöltél és sírtál; most pedig, hogy meghalt a gyermek, felkelél és kenyeret ettél.    22. Monda ô: Míg a gyermek élt, addig bôjtöltem és sírtam; mert ezt mondottam: Ki tudja, talán az ùr könyörûl rajtam, és megél a gyermek.    23. De most, hogy meghalt, vajjon miért bôjtölnék? Vajjon visszahozhatom-é azzal? Én megyek ô hozzá, de ô nem jô ide vissza én hozzám.    24. És megvigasztalá Dávid az ô feleségét, Bethsabét, és beméne hozzá, és vele hála. És ô szült fiat, és nevezé annak nevét Salamonnak, és az ùr szereté azt.    25. A mint megizente vala Nátán próféta által, ki nevezé az ô nevét Jedidjának, az ùrért.    26. Joáb pedig hadakozék az Ammon fiainak városa, Rabba ellen, és megvevé a királyi várost.    27. És követeket külde Dávidhoz Joáb ilyen követséggel: Hadakoztam Rabba ellen, és meg is vettem a városnak egyik részét, a hol a víz van.    28. Most azért gyûjtsd egybe a népnek maradékát, és szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy valamiképen, ha én foglalnám el, róla neveztessék az én nevem.    29. Egybegyûjté azért Dávid mind az egész népet, és aláméne Rabba ellen, és harczola ellene, és elfoglalá azt.    30. És elvevé az ô királyuknak koronáját annak fejérôl, melynek súlya egy tálentum arany volt, és drága kövekkel vala rakva, és lôn a Dávid fején, és a városból felette sok zsákmányt hozott el.    31. A népet pedig, mely benne vala, kihozatá; és némelyét fûrész, némelyét vasborona alá, némelyét fejsze alá vetteté; némelyeket mészkemenczén vitt által, és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával. Haza méne azután Dávid és az egész nép Jeruzsálembe.