2 Sámuel, Chapter 20

1. Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba vala, Bikrinek fia, Benjámin nemzetségébôl való férfiú. Ez trombitát fuvata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi örökségünk nincsen az Isai fiában. Azért oh Izráel, oszoljatok el, kiki az ô sátorába.    2. Eltávozék azért mind az Izráel népe Dávidtól Séba után, Bikri fia után. A Júda nemzetségébôl valók azonban mellette maradának az ô királyoknak, a Jordán vizétôl fogva mind Jeruzsálemig.    3. Bemenvén pedig Dávid az ô házába Jeruzsálemben, elôhozatá a király azt a tíz ágyasát, a kiket otthon hagyott vala a ház ôrzésére; és ôrizet alá rekeszté és tápláltatá azokat; de hozzájok be nem méne. És ôrizet alatt lônek haláloknak napjáig, özvegységben élvén.    4. Monda pedig a király Amasának: Gyûjtsd össze nékem a Júda nemzetségét három nap alatt, és magad is itt légy jelen.    5. Elméne azért Amasa, hogy összegyûjtse Júdát, de több ideig késék, mint a hogy a király meghagyta vala néki.    6. Monda akkor Dávid Abisainak: ìmé majd gonoszabbul cselekeszik velünk Séba, Bikrinek fia, Absolonnál: vedd magad mellé a te uradnak szolgáit, és kergesd meg ôt, nehogy erôs városokat szerezzen magának, és elmeneküljön elôlünk.    7. Kimenének azért ô utána a Joáb emberei, és a Kereteusok és Peleteusok és az erôsek mindnyájan, és kimenének Jeruzsálembôl, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.    8. Mikor pedig ama nagy kôsziklánál voltak, mely Gibeonnál van, Amasa jöve eleikbe; Joáb pedig ruhájába öltözvén, az ô ruháján felûl derekához övedzett fegyvere a hüvelyében vala, mely mikor Joáb ment, leesék.    9. És monda Joáb Amasának: Egészségben vagy-é atyámfia? És Joáb megfogá jobbkezével az Amasa szakálát, mintha meg akarná csókolni.    10. Amasa azonban nem ôrizkedék a fegyvertôl, mely Joáb kezében vala, és általüté ôt az ötödik oldalborda alatt, és kiontá a bélit a földre, és noha többször nem üté által, mindazáltal meghala; Joáb pedig és Abisai az ô atyjafia, üldözék azután Sébát, a Bikri fiát.    11. Megálla pedig az Amasa teste felett Joábnak egy szolgája, és monda: Valaki Joábbal tart és Dávidnak javát kívánja, Joáb után siessen.    12. Amasa pedig fetreng vala a vérben az útnak közepén; látván pedig egy ember, hogy ott mindenki megálla, kivoná Amasát az útról a mezôre, és ruhát vete ô reá; mivel látta, hogy valaki csak arra ment, mind megállott.    13. Minekutána pedig kivonták az útról, minden ember Joáb után siet vala, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.    14. És általméne Séba Izráelnek minden nemzetségein, Abelán és Béth-Maakán, és egész Béreán, kik egybegyûlvén, követik vala ôt.    15. És eljövén, körülfogták ôt Abelában Béth-Maaka városában, és nagy töltést emelének a város ellen, mely a kôfallal egyenlô volt; és az egész nép, mely Joábbal vala, rombolá, hogy ledöntse a kôfalat.    16. Akkor kiálta egy eszes asszony a városból: Halljátok meg, halljátok meg! Mondjátok meg, kérlek, Joábnak:: Jôjj ide hozzám, valamit mondok néked!    17. Ki mikor hozzá ment, monda az asszony: Te vagy-é Joáb? Felele: Én vagyok. Ki monda néki: Hallgasd meg a te szolgálóleányodnak szavát. És felele: Meghallgatom.    18. Akkor monda az asszony: Korábban azt szokták mondani: Kérdezzék meg Abelát, és úgy végeztek.    19. Én Izráel békeszeretô hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és anyát Izráelben? Miért akarod elnyelni az ùrnak örökségét?    20. Akkor felele Joáb, és monda: Távol legyen, távol legyen az én tôlem, hogy elnyeljem és elveszessem!    21. Nem úgy van a dolog, hanem egy ember az Efraim hegységébôl való, a kinek neve Séba, a Bikri fia, felemelte kezét Dávid király ellen: adjátok kézbe azt egyedûl, és elmegyek a város alól. És monda az asszony Joábnak: ìmé majd kivetjük a kôfalon a fejét néked.    22. Elméne azért az asszony nagy eszesen az egész községhez, és elvágatá Sébának, a Bikri fiának fejét, és kiveték Joábnak. Akkor megfuvatá a trombitát, és hazaoszlának a város alól kiki az ô sátorába, Joáb pedig hazaméne Jeruzsálembe, a királyhoz.    23. Joáb pedig Izráel egész serege felett való volt, Benája pedig, Jójadának fia, a Kereteusok és Peleteusok vezére vala.    24. Adorám pedig adószedô, és Jósafát, Ahiludnak fia, emlékíró vala.    25. Séja íródeák, Sádók pedig és Abjátár papok valának.    26. A Jairból való Ira is Dávidnak fô embere vala.