2 Sámuel, Chapter 21

1. Lôn pedig nagy éhség Dávidnak idejében három egész esztendeig egymás után, és megkeresé e miatt Dávid az Urat, és monda az ùr: Saulért és az ô vérszopó háznépéért van ez; mivelhogy megölte a Gibeonitákat.    2. Hivatá azért a király a Gibeonitákat és szóla nékik: (A Gibeoniták pedig nem az Izráel fiai közûl valók valának, hanem az Emoreusok maradékából, a kiknek az Izráel fiai megesküdtek vala: Saul mindazáltal alkalmat keresett vala, hogy azokat levágassa az Izráel és Júda nemzetsége iránti buzgalomból).    3. És monda Dávid a Gibeonitáknak: Mit cselekedjem veletek, és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az ùrnak örökségét?    4. Felelének néki a Gibeoniták: Nincsen nékünk sem ezüstünk, sem aranyunk Saulnál és az ô házánál, és nem kell mi nékünk, hogy valaki megölettessék Izráelben. És monda: Valamit mondotok, megcselekeszem veletek.    5. Akkor mondának a királynak: Annak az embernek a házából, a ki megemésztett minket, és a ki ellenünk gonoszt gondola, hogy megsemmisíttessünk, és meg ne maradhassunk Izráel egész határában:    6. Adj nékünk hét embert az ô maradékai közûl, a kiket felakaszszunk az ùr elôtt, Saulnak, az ùr választottjának Gibeájában. És monda a király: Én átadom.    7. És kedveze a király Méfibósetnek, Jonathán fiának, ki Saul fia vala, az ùr nevére tett esküvésért, mely közöttök tétetett, Dávid és Jonathán között, a Saul fia között.    8. De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát, kiket Saulnak szült vala, Armónit és Méfibósetet, és a Saul leányának, Mikálnak öt fiát, kiket szült Barzillai fiának, Adrielnek, a Méholátból valónak.    9. És adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták ôket a hegyen az ùr elôtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás elsô napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg.    10. Vôn pedig Rispa, Ajának leánya egy zsákruhát, és kiteríté azt magának a kôsziklán az aratás kezdetétôl fogva, míg esô lôn reájok az égbôl: és nem engedé az égi madarakat azokra szállani nappal, sem pedig a mezei vadakat éjszaka.    11. És megmondák Dávidnak, a mit Rispa, Ajának leánya, Saulnak ágyasa cselekedett.    12. Akkor elméne Dávid, és elhozá a Saul és Jonathán tetemeit és Jábes-Gileádbeliektôl, kik ellopták vala azokat a Bethsánnak utczájáról, a hol ôket a Filiszteusok felakasztották vala, mikor a Filiszteusok megverték Sault a Gilboa hegyén.    13. És elhozták onnét Saulnak és az ô fiának, Jonathánnak tetemeit, és összeszedték azoknak tetemeit is, a kik felakasztattak.    14. És eltemeték Saulnak és az ô fiának, Jonathánnak tetemeit a Benjámin földében, Sélában, az ô atyjának, Kisnek sírboltjában; és megtették mindazt, a mit a király parancsolt. És kiengesztelôdött ez által Isten az ország iránt.    15. Ezután ismét háborút kezdének a Filiszteusok Izráel ellen; és elméne Dávid az ô szolgáival együtt, és harczolának a Filiszteusok ellen, annyira, hogy Dávid elfárada.    16. Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot;    17. De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: Soha többé velünk hadba nem jösz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad.    18. Lôn azután is harczuk a Filiszteusokkal Gób városánál, és Sibbékai, Husát városból való, akkor megölé Sáfor, ki az óriások maradékai közûl való vala.    19. Azután újra lôn háború a Filiszteusokkal Góbnál, hol Elkhanán, a Bethlehembôl való Jaharé Oregimnek fia megölé a Gitteus Góliátot, kinek kopjanyele olyan vala, mint a szövôknek zugolyafája:    20. Gáthban is volt háború, hol egy óriás férfi vala, kinek kezein és lábain hat-hat ujjai valának, azaz mindenestôl huszonnégy, és ez is óriástól származott vala.    21. És szidalmazá Izráelt, de megölé Jonathán, Dávid bátyjának, Simeának fia.    22. Ezek négyen származtak Gáthban az óriástól, kik mind Dávid keze által és az ô szolgáinak kezeik által estek el.